Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 10. szám - Cseke Péter: Kisebbségi életmodell teremtője

ebben a szakaszában. Ilyen szempontból tanulságos lehet 1934-es vallomása, mely világos példája annak, hogy milyen utat tehet meg egy még alakulóban lévő, de gondolkodni tudó fiatal értelmiségi ahhoz, hogy kiforrott, életerős és valóban sugalló erejű világnézethez jusson: „Makkai Sándor Ady-könyve megismertetett Ady modem kritikai magyarságával. Adytól egy lépést tettem, és próféciája általánosságaitól Szabó Dezső részletekbe világító zsenijének fénykörébe jutottam. Tetszett nekem az az ember, aki a világháború után a legkritikaibb és legegyetemesebb magyarságot jelentette. Miután a jelenben megtaláltam az élő magyarság összes kérdéseinek reális és kritikai szemléletét, s megláttam, hogy ez a nemzetszemlélet még mindig idegen a ma élő, magukat igaznak tartó magyarok előtt, ennek a látásnak történelmi igazolást kerestem, mert azok, akik a mai kritikailag és reálisan látók magyarságát súlyos kritikával illették, mindig a történelem nagy erőit állították szembe ezek dekadenciájával..." (Reálisan látó nagy magyarok családfája. Erdélyi Fiatalok, 1934/11. 37.)

Ebből az igazoláskeresésből keletkeztek azután László Dezső nagy magyar történelmi személyiségekről szóló - a maga és nemzedéke számára új látásmódot felmutató - tanulmányai: Bethlen Gáborról, a nagy erdélyi fejedelemről, a költő és kiváló hadvezér és politikus Zrínyi Miklósról, a nagy reformer Széchenyi Istvánról, Eötvös Józsefről. Azokról a XVII. és XIX. századi szellemi nagyságainkról, akik mind rokonok voltak egymással abban, hogy „...reálisan látják a magyar faj valóságos adott helyzetét, mernek vele szemben kritikát gyakorolni, s végül a magyarság sorsát beleállítják koruk egyetemes európai helyzetébe". E tanulmányok már úttörő iránymutatások is voltak a szükséges további átértékeléshez.

Hogy miként nyilatkozott meg ez az új szemlélet az Erdélyi Fiatalok munkájában? Erre idézhetjük mindjárt László Dezsőnek azokat az előadásait, amelyeket az előbb említett személyiségekről tartott különböző ifjúsági összejövetelek alkalmával: 1. Akarom, tisztán lássatok - Széchenyi Istvánról (a kalotaszegi Kiskapuson 1932 júniusában tartott főiskolás konferencián); 2. Történelmünk helyes szemlélete (1932 augusztusában az erdővidéki Olaszteleken rendezett általános ifjúsági tábor alkalmával); 3. A siető ember - az író és hadvezér Zrínyi Miklósról (a kalotaszegi Nádasdarócon 1934 júniusában tartott IKE főiskolás konferencián); 4. A falu jegyzője és Az elsodort falu (1935). Ezeket a tanulmányokat, amelyekben új szemléleti alapon mutatja meg a régi nagy emberek jelentőségét és üzenetét, az Erdélyi Fiatalok külön kiadványokban is megjelentette. A Széchenyi-tanul- mányt 1933-ban, a Zrínyiről, Bethlenről, Eötvösről szólót 1935-ben.

Megjegyzendő itt, hogy a történelmi múltnak az új helyzet parancsa szerint való átértékelése voltaképpen nem maguknak a megváltoztathatatlan tényeknek valamiféle átírását vagy kierőszakolt magyarázatát jelentette, hanem annak megvizsgálását, hogy a kép, amelyet korábbi történelemtanításunk alakított ki bennünk, utódokban, mennyire helyes, mennyire igaz, mennyire hű a valósághoz. Ez a kép ugyanis romantikus szemléletű, tetszetőssé kendőzött múltat mutatott (a „lelkesítő" példák, a „dicsőséges" tettek hamis múltját), ami a nehézre fordult viszonyokban nem volt használható, nem volt reális, és így nem lehetett tanulságokat nyújtó sem. (Ehhez nagyon elkelt volna egy történelmi szeminárium is. Amire azonban akkor még csak gondolni sem lehetett. Vadító vörös posztó lett volna a hivatalosság szemében.)- A múltban, jelenben és jövendőben tájékozódó, kritikai fenntartásait minden irányban hangoztató, a maga meggyőződésén alapuló világnézetéért küzdő értelmiségi fiatalság csakhamar kényelmetlenné válik a közélet hatalmasainak szemében. Az Erdélyi Fiatalok a támadások és vádak kereszttüzébe kerül. A legenyhébb vádak közé tartozott, hogy nem tisztelik az öregeket, „elárulják" az összmagyar érdekeket, feltűnési viszketegségben szenvednek, nem respektálják az egyházakat, kommunista elveket és forradalmi eszmé50