Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Balotă, Nicolae: Ligeti Ernő (1891–1944)
zeletében a trópusi Afrika sötét bozótjai közül származó zseni. Az alvó kontinens egzotikus képétől (ahol az „időt nem mérik, hanem halásszák"), és ahonnan a rabszolgakereskedők magukkal hurcolják Ira apját, egy helyi, törzsi király fiát, a Mississippi menti ültetvényeken át New Yorkig, ahol a kis Ira megismeri előbb a kulisszák, majd a színház világát, az elbeszélő könnyedén halad át a különböző tereken, és mindig talál elegendő adatot ahhoz, hogy a regény különböző színtereinek sajátos colour locale-hangulatot kölcsönözzön. írása a kalandos életű hősök pikareszk történetét idézi. Ligeti azonban nem csak a néger lelkész fiának, a törzsfőnök unokájának világban való bolyongását követi figyelemmel. Ira Aldrige életének különböző sorsfordulatait ösztönös tehetségének ereje alakítja. Az idegen csillag legalább annyira lélekrajz, mint amennyire Ira Aldrige romantikus élettörténete. A nagy Keanhez való viszonya (akinek előbb inasa, aztán rajongó tanítványa lesz), de főként az 1623-as kiadásban olvasott Shakespeare-szövegek (amelyekhez Ben Johnson írt verset) játszanak szerepet művésszé formálódásában. A színészet számára a varázslat egy neme, titokzatos, emberfeletti erőkhöz való tudatos-ön tudatlan folyamodás. Később, amikor maga is színpadra lép, és egyre kevésbé imitálja mesterét, miközben egyre inkább önmaga lesz, a művészetről alkotott felfogása is megváltozik. Ligeti Ernő regénye nem tudja elkerülni a híres művészek élettörténetéből, különösen a hasonló témákat feldolgozó filmekből ismert sablonokat, mint például a kudarcokat követő, drágán megfizetett diadal, a boldogtalan szerelem, majd házasság egy képtelenül megértő aszszonnyal, a boldog, de részben a művészet oltárán feláldozott magánélet és hasonlók. Mindezekhez hozzáadódik faji üldöztetés. No meg, egy magányos, sorsával csatázó lélek vívódása, egy emberé, aki olyan szoros közelségben él a shakespeare-i világgal, hogy meghalni is csak ennek szellemében képes. Ligeti Ernő nem csupán ügyes elbeszélő, a próza mechanizmusainak avatott ismerője. A múlt századi elbeszélői hagyományhoz kapcsolódik, tehát elsősorban a gesztusok és a társadalmi viszonyok, a konfliktus és a nem különösebben bonyolult lélekfejlődés érdeklik, mégis vonzódik a pszichikum mélyebb, titokzatosabb vonásai felé. Megérzi a pillanatnyi jelen virtu- alitását, ahogy az egyes tettek morális konnotációit is meg tudja fejteni. Érzi a városi lét költészetét, hiszen mindenekelőtt az urbánus környezet írója és a vidéki polgárság megfigyelője. Ilyen értelemben kétségtelenül A kék barlang című regénye az egyik legfontosabb műve. Marcel Jouhandeau-t idéző házassági krónika (csakhogy nyolc évvel korábban jelent meg, mint a Chroniques maritales), a kolozsvári író történetében azonban a vidéki polgárság szatírája is megjelenik. A fikció vidéki városa Kolozsvárt, a szerző szülővárosát idézi. A legeredetibb kömye- zetrajzi részletek éppen a városról születnek. Anélkül, hogy részletezné a leírásokat, Ligeti figyel a valóságelemekre, amelyek így nem holmi papírmasé díszletként, hanem a maguk konkrétságában jelennek meg. A város főterén álló Szent Mihály-templom, a bronz lovas szobor, a marcipánárusok bódéi, a központi emeletes épületek százados patinája, de különösen a hely emberi faunája: a hóstátiak, a cselédpiac, a kereskedők, a kisebb-nagyobb iparosok egy korszak hangulatát hordozzák, ugyanakkor az idővel dacolva élik saját életüket. Ligeti Ernő házassági krónikája a sajátos társadalmi helyzet által meghatározott lélekműkö- désekre alapoz. A két világháború közti vidéki polgárság félve érvényesíti relatív értelemben véve előnyös helyzetét, apró élvezeteit és végtelen unalmát olyan szűkre szabott térben éli meg, amely csak ritkán, rövid időre, és minden következmény nélkül tágul ki. Ligeti Ernő jól ismeri „az arany középút temperált hangulatában" éldegélő nagypolgárok, bankárok és kereskedők, kis tisztségviselők faunáját. A húszas évek vidéki városában élő Egyedi házaspár kapcsolatát annak minden látszólagos biztonsága ellenére már a kezdet kezdetén aláaknázzák a közösség gazdasági-társadalmi-morális állapotából fakadó apró, rejtett hibák. Egyedi Pál felesége egy rokonának gyárában ügyvezető igazgató, tipikus középszerű ember, akit makacssággal és szorgalommal párosuló hatalomvágy jellemez. Ehhez az érvényesülési vágyhoz azonban sem merészség, sem fantázia, sem pedig intelligencia nem társul. Magától értedődő, hogy 91
