Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Balotă, Nicolae: Ligeti Ernő (1891–1944)
e korrekt férfiú házassága unalomba fullad. Felesége, Egyedi Gabriella értelmetlen életének apró élvezetei és boszszúságai közt éldegél a perzsa- és torontáli szőnyegek, barokk és angol bútorok, élő pálma és művirágok, ébenfa zongora és „His Master's Voice" gyártmányú gramofon díszletei közt. Élete a gondok és kötelességek híján legalább olyan egyhangú, mint a férjéé, akitől csak a nem különösebben merész bovárynés álmodozások különböztetik meg. Valójában az asszony maga sem tudja, mire vágyik, álmainak eleinte nincs „neve". Bizonytalanul vágyik valamire, ami „megnyugtatja az idegeit és megszabadítja attól az összevissza gyötrelemtől, amely miatt egy csöndes, meghitt perce sincs." A regényíró érzékenyen fogja meg a látszólag olajozottan működő házastársi kapcsolat megromlásának mechanizmusát. A férfi részéről vezető pozíciójának megingása indítja el a krízist. A hatalom elvesztésétől rettegve Egyedi elveszíti morális egyensúlyát. Az asszony számára más kísértések adódnak. Először az esztétikai-intellektuális formát öltő kísértés Edmund Zolbelitz, a Knut Hamsun, Goethe és a klasszikusok iránt rajongó fiatal osztrák személyében, aki filozófus, Confucius követője, elvből nőtlen, zarándok, aki tekintélyes apai vagyonának köszönhetően melankolikusan és a céltalanság érzetével járja a világot. Akárcsak Emma Bovary, aki mielőtt Rodolphe-fal megcsalná az urát, előbb egy plátói szerelembe bonyolódik, úgy Egyediné is teljesületlen szerelmi vággyal a szívében járja az erdélyi város utcáit, hogy csak a radikális környezet- és életmódváltozásnak köszönhetően jusson el a házasságtörő kalandig. Edmund Zobelitz, aki megelégszik naplójába feljegyzett intim reflexiók adta „felszabadulással", nem lehetett partnere egy ilyen kalandban. Ezt a „szabadságot" az asszony csak az idegen, olasz környezetben, a nápolyi „Kék Barlangban" ismeri meg. A regény címét ihlető, híres Grotta azzura válik a vitális felszabadulás egzotikus-mágikus központjává. A házaspár (különösen a reménytelenül konformista és középszerű férj) ugyan Olaszországban is ragaszkodik kicsinyes szokásaihoz, az asszony számára, aki férjénél nyitot- tabbnak bizonyul a táj, a művészetek, a magány szépségére, a Nápolyi-öböl partján töltött idő revelációként, természetesen erotikus revelációként hat. Egyedi Gaby maga is találkozik egy Rodolfóval, aki rövid időre megismerteti vele a szerelem kínjait és gyönyörét. A nagy érzelmi vihar azonban nem hagy mélyebb nyomot. Az érzékiség mediterrán paradicsomából a házaspár csaknem minden belső változás nélkül tér vissza városukba. Mégis, a férj esetében pedáns, az asszonyéban banális kispolgári rendet megbontja a kék barlangban töltött intermezzo. Ligeti Ernő elbeszélői tehetsége és komponálókészsége különösen itt, a regény utolsó jeleneteiben bizonyosodik be, az eredeti helyzethez visszatért házaspár állapota előbb belső, majd külső okokból megváltozik. E bomláshoz hasonló morális válság ábrázolása a regény legfőbb érdeme. Egyedi igazgató úr, aki „hűvös, tiszta amerikanizmussal" rendezte be irodájának szentélyét, az önfeladásig átadja magát a prostituáltakkal való olcsó, piszkos kis szerelemnek. Igazgató pozíciójának elvesztésével házasságát is válás fenyegeti. De a kompromisszum minden ellenséges, pusztító erőnél erősebbnek bizonyul. Végül éppen a kompromisszum, amelynek köszönhetően semmi, sem szenvedély, sem gondolat, sem ambíció nem tud kibontakozni, lesz az az erő, amely ismét megteremti az egyensúlyt. Ligeti tisztában volt a kompromisszum egységesítő erejével. Hamis, ingatag harmónia megteremtése, látszólagos boldogság és fenyegetett lét - végső soron ezekből születik az elidegenedettség-érzés, amelyről Ligeti Ernő regénye beszél. Nyilvánvaló, hogy ez a regény (ahogy a termékeny prózaíró más művei is) megsínylette szerzője túlságosan bő és könnyed mesélőkedvét. Ligeti írói erényeinek egyik forrása írásainak publicisztikai, dokumentumjellege. De ugyancsak ebből a mindennapi társadalmi-erkölcsi valóság iránti érzékenységből fakadnak hibái is, prózáját túlságosan áthatja egyfajta riporteri felszínesség. Fordította: Vallasek Júlia 92