Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Balázs Imre József: Örök organikusság
Ugyancsak a hagyományos formát tartotta célravezetőnek a Kaláka kalendáriumban és a Verses magyar krónikában közölt versekben is."25 Ebbe a kontextusba kívánkozik annak a részben avantgárd színpadi projektnek a megvalósulása is, amely Erdélyben első ízben vitte színre a szavalókórus műfaját: „Szerencsém összehozott Antal Márkkal, aki a magyar kommün idején a Népművelődési Népbizottság helyettes vezetője volt. O segített rajtam. Elhozta nekem az ő egész kis házi szemináriumát. Volt köztük mindenféle ember: munkás, értelmiségi, diák, kommunista és nem kommunista. [...] Sztanyiszlavszkij után Stúdiónak neveztük el a kis együttest. A katolikus gimnázium dísztermében meg az újságíróklubban tartottunk előadásokat. Az első vers, amit előadtunk, Walt Whitman: Ének magamról - amelynek szólóját éppen Gaál Gábor szavalta. [...] Később a Stúdió kapcsolatba került a 100% című folyóirattal; tőlük és Kassákné Simon Jolántól, aki szintén foglalkozott hasonló dolgokkal, kaptunk kínai és néger forradalmi dalokat, Apollinaire- és Majakovszkij-verseket."26 Szentimreit a műfaj polifón jellege foglalkoztatta elsősorban, verseiben maga is megpróbálkozik különböző szólamok, beszédrétegek egymásba írásával (pl. Szimfónia szavakból). Ez a kísérlet lényegében ugyanazt célozza nála, mint maga az 1910-es évek végén bekövetkező költői beszédmódváltás. Utólag bukkan rá arra a közegre, amelyben az expresszionista szabad vers poétikája, dikciója leginkább működőképes: „Itt kezdtem megérezni, hogy voltaképpen miről van szó. A lélek versben megnyilatkozó erőinek elementárissá fokozásáról. Most már önként adódott a kórusra alkalmas versek kiválogatásánál a vezető szempont. [...] A feladat: elvont gondolatot az előadás segítségével elemi hatóerővé átalakítani."27 A Szimfónia szavakból verskonstrukciója képeiben is Az ár felel a gátnak szövegét idézi („Áradj meg szó, gátakat ostromolva"), ugyanakkor messze túljut a tézisjellegen. Ismétlődő verstömbök, különböző hangulatú szövegrészek ékelődnek be egymás közé, zenei struktúrákat alkotva: Áradj meg szó, töltsd be az élet örökívű termét Magaddal! Tágulj ki terem, te határtalan boltozatű kripta, kiben az élő istennek testén öklömnyi temetőbogarak toroznak. életet csitít, életet ringat, életet engesztel s álombafeledtet a Vers. Majd napos réten, kékszelíd ég alatt, szabadon, szabadon felujong: ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa, felnevet a hóvirág, dalra kél a róna, járd, járd, gyermekláb, ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa. 25 Szabó Zsolt: Szentimrei Jenő élete és munkássága. Doktori disszertáció, kézirat. Kolozsvár, 2000.115. 26 Ötven év az irodalom szolgálatában. Beszélgetés Szentimrei Jenővel. 19-20. In: Huszár Sándor: Az író asztalánál. Bukarest, Irodalmi, 1969. 11-24. 22 Szentimrei Jenő: A szavalókórusról dióhéjban. 217-218. In: Uő.: Sablon helyett csillag. Bukarest, Irodalmi, 1968. 216-220. 86
