Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 9. szám - A 70 ÉVES ILIA MIHÁLY KÖSZÖNTÉSE - Orosz László: Kérdőjelek (Egy Katonakutató töprengése)

használhatók az említett kéziratok, legalább emlékezetűi néhai testvérére, szeretné őket visszakapni 's megtartani az Özvegy élő fia, Katona Mihály [Sándor].

Végűi talán nem leend érdektelen megemlítenem, mi szerint ez ügyben legelőször is Városunk egyik Tanácsnoka tek. Csányi János Úrhoz, mint néhai Katona József Úr volt barátjához fordúlva, tőlle azt haliám, hogy a' bold. eml. Írónak maradtak ugyan hátra Bankbánon kívül egyéb dolgozatai is, miket ő mind átolvasott, de azokat mint ifjabb éveiben írtakat, érdek nélkülieknek találta, ugyan azért nem is törődött többé velők. - Azonban meglehet, a' mi egyiknek érdektelennek tetszik, másik találhat abban valami jót, ezért talán még is megérdemlenék az elősorolt kéziratok az áttekintést, köztök akadhat ollyan, [mely] az iró neviért is könyen köz kedvességet nyerhet."

Sem id. Katona, sem Csányi, sem Katona Sándor nem említette a kéziratokról, hogy másolatok. Első kiadójuk, Abafi (Aigner) Lajos autográfoknak tartotta őket, csak későbbi vizsgálat derítette ki, hogy id. Katona kezétől származnak.

Megingatja-e ez a hitelességüket?

A Jeruzsálem pusztulása kéziratán 1814. július 27-i cenzori engedély olvasható, ez a másolat tehát egyidejű (vagy közel egyidejű) az eredetivel.

Katona Sándor szerette volna visszakapni a kéziratokat. Miért kérte volna a másolatokat, ha meglettek volna az eredetiek?

A tapasztalatlan légy (A rózsa) azonban megvolt, csak nem találták. Ám épp ennek a kézirata vet fényt arra, miért volt szükség a másolatokra. Megtalálója, kiadója, Miletz ezt írta róla: „a színmű a költőhöz intézett levelek tisztán maradt oldalaira, e század [a 19.] elejéről való halotti gyászjelentésre, az öreg Katona József-nek 1810-től 1812-ig írt leveleire van írva". Használt papírszeletekre írta Katona a Jeruzsálem pusztulása első fogalmazványát és verses átdolgozásának töredékeit is, s föltehető, hogy az apjától másolt valameny- nyi darabját. Úgy képzelhetjük tehát, hogy id. Katona dirib-darab papírokról másolta egybe a fia drámáit, bizonyára segítségével és ellenőrzésével. Tisztázatot, nyomtatásra kész szöveget készített.

Az így létrejött szöveg pontosabb, megbízhatóbb lehet a kinyomtatottnál. (Csak látszólag mond ellent ennek az, hogy id. Katonának a fia verseiről készített másolatában akad néhány, az általa kiadott várostörténetben meg főként az azt folytató, Kolozsvárra került másolatban pedig igen sok hiba. Ezek a másolatok azonban már fia halála után, ellenőrzése nélkül készültek.)

A versek 1842-ből való másolata Gyulai Pálnak 1860-ban a Budapesti Szemlében közzétett Katona-tanulmánya révén előbb vált ismertté, mint a versesfüzet 1818-ra datált, saját kezű kézirata. Gyulai azt írta, hogy „Horváth Döme szívességéből" olvashatta Katonának az atyja által „összemásolt" verseit. Katona-monográfiájában (1883) már úgy emlékezett, hogy a versek másolatát Horváth Döme az Erdélyi Múzeumnak ajánlotta fel.

Több kérdés is fölmerül ezzel kapcsolatban. Bánk bán-kiadásai (1856, 1860) elején megjelentetett Katona-életrajzában Horváth Döme miért nem említette a verseit? Ha nem tartotta említésre méltónak, miért ajánlotta fel őket az Erdélyi Múzeumnak? Mikor jutott az általa közvetített másolathoz? Miletz szerint a kecskemétiek közül „ő érintkezett legtöbbet a Katona-családdal, az ősz apával és testvérekkel", de nem tudjuk, mikortól. Más Katona-írások nem kerültek hozzá? Gyulai közvetlenül tőle kaphatta a másolatot, amikor hozzá írt levelében (1858-ban) Katona halálának idejét kérdezte. Lehet, hogy Horváth ekkor arra kérte, a másolatot (talán az 1834-ben megjelent történeti művet folytató fejezetek másolatát is) a már szerveződő Erdélyi Múzeumban helyezze majd el. Gyulai arra emlékeztetett, hogy a másolatot (másolatokat) Kolozsváron hagyta, amikor (1862-ben) visszakerült Pestre. Később kiderült, hogy nem a múzeumban, hanem a református gimnázium könyvtárában, ahol 1858-tól 1862-ig tanított.

74