Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 11. szám - Orosz László: „Közelebb az éghez” (Jókai és Katona)

Orosz László

„Közelebb az éghez"

Jókai és Katona

Legmaradandóbb hatással Jókaira a Bánk bánnak az az előadása volt, amelyen csak az első felvonását játszották el. 1848. március 15-én a közönség kívánságára tűzték műsorra a Nemzeti Színházban, a nagy nap mámorától lelkes embereknek azonban nem volt türelmük végignézni az akkor már jól ismert, 1845. november 1-jei felújítása óta rendszeresen játszott drámát. A Petur jelmezét viselő Egressy Gábortól nem a második felvonást kezdő, már időszerűségüket vesztett szavakat kívánták hallani, azt, hogy „A hajnal érkezik, s még mind csak ily határozatlanul?", hanem azt, hogy „Talpra magyar". Majd azt kiabálták: Lássuk Táncsicsot! Petőfi, Irinyi, Vasvári hiába csitították a kiabálókat a nézőtérről: hagyják a börtönből nemrég kiszabadult Táncsicsot családja körében pihenni, a zaj nem csitult. Jókainak adom át a szót: „Ekkor nekem egy mentő gondolatom támadt. Felmegyek a színpadra, s szólok a néphez. [...] S azzal térdig sárosán, [...] vállalom a karbonári köpönyeggel, behorpadt cilinderi kalapom mellett egy óriási veres tollal, oldalamon egy jurátus karddal felrontok a színpadra."1 Emlékezését Mikszáth előadásában folytatom: „[...] egyszerre meghökkent, a lába legyökerezett. Egy tünemény állt előtte. A forradalmár előtt egy királyné. Gertrudis. A legszebb Gertrudis Magyarországon. Laborfalvi Róza levett a saját kebléről egy nemzeti színű kokárdát, és a Jókai szíve fölé tűzte, aztán a szeme közé nézett mélán, édesen, sejtelmesen. És Jókai e pillanatban érezte bizsergő ereiben, hogy ez a nézés az ő jutalma a végzettől a mai napért, és hogy ez a jutalom egy egész életre szól."2

Augusztus végén házasságot kötöttek.

Jókai minden bizonnyal már korábban is ismerte Laborfalvi Rózát, 1845 nyarán Szigligetiéknél lakott, ott találkozhattak. Színpadon Gertrudis szerepében is láthatta: 1845 novembere óta játszotta a királyné szerepét. A Bánk bánt nagyra értékelték, eszméik megszólaltatójának tartották azok a fiatal írók, akik közé Pestre kerülése óta Jókai is tartozott.

Katonáról talán már kecskeméti jogászként is hallott, noha több mint ötven évvel későbbi emlékezését erre nehéz hitelesként elfogadnunk. Ezt írta 1899-ben: „Derék házigazdám jól ismerte Katona Józsefet mint ifjú költőt is, és később mint hivatalviselő férfit, s sok adomát tudott felőle elmondani."3 Nemcsak azért támad bennünk kétség, mert Jókai házigazdája, Gyenes Mihály csak Katona halála után, 1831-ben lépett friss diplomás ügyvédként és mérnökként a város szolgálatába, hanem azért is, mert Jókai azt is említi, hogy Katona apja „hites polgár is volt a polgárhatóság korszakában, melynek Gyenes Mihály inzsellér volt a főbírája", márpedig az idősebb Katona József 1800-ban, Gyenes Mihály születésének évében volt hites polgár, s amikor utoljára viselt városi tisztséget, sáfársá91