Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 1. szám - Fried István: A haldokló (halódó) európaiak
landó a kötet adatain, leírásain eltöprengeni és felháborodni. S azután valamit tenni is, első lépésben újragondolni az európaiságot, meg talán még azt is, miképpen adhatunk vén kontinensünknek a jelenleginél hitelesebb, méltóbb tartalmat. Függelék A telepeseken kívül még a vlahok, vagyis pásztorok (illyrül - némelyek szerint - testvérek) rendje élt dalmát-horvát, bosnyák, szerb, később erdélyi területen, akik (...) a nomád elemet képviselték. E vlahok romanizált és nem romanizált illyrek, később gyökerei déli szlávok, akiknek nem jutván föld, a hegyek közé szorultak, sajátos népelemet alkotának, melynek romanizált vagy rumén része a mai rumén nemzet alapja, szlavizált rétegei pedig, a mai bocchesek és morlákok s részben herczegovinai karsztlakók elődjeit láttatja velünk. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Bosznia és Herczegovina. Budapest 1901. 222.) A bulgárok mindenesetre régebben élnek itt a vlachoknál, mely utóbbiak alig egy évszázad előtt telepedtek itt le. Az albánok ugyanis féltékenyek lettek gyorsan meggazdagodó vlach szomszédaikra és több helységből egyszerűen elkergették őket. így történt ez Nikolizan, Mosolizan, Opara, Bitakuje s több más helyen. Nagy részük elvándorolt Bitolia Monastirba, onnan meg ide húzódtak Prilip környékére. Többnyire állattenyésztéssel foglalkoznak. Nagy részük télen-nyáron barangol a thessaliai tengerparton vagy a Pin- dusban, nomád életet élve. Mindig bevárják, hol magasabb a gyapjú ára, s aszerint intézik a menetirányt, vagy délnek Salonikibe, vagy északnak Üszküp vagy Szkutariba. Sokan közülük óriási vagyonra tesznek szert, oly nagy és módszeres módon űzik, hogy képviselőket tartanak, többnyire egy-egy rokon személyében, Európa nagyobb kereskedelmi városaiban. (Strausz Adolf: A Balkán-félsziget, I. Macedonia, Észak-Albánia és Montenegro. Budapest 1888. 279.) A Boszniában ma megtelepült spanyol-zsidók többsége ama 30-40 család származéka, melyeket Naftali bin Mandjur, Baltadzi-Mehmed pasa kormányzó bankárja telepített Konstantinápolyból és Salonikiből Serajevóba. Később még több család vándorolt be Rumé- liából, Szerbiából és Bulgáriából, végül egyesek Paduából és Velenczéből. A boszniai zsidók mind szefárdok, és részint spanyol, részint olasz családneveik vannak, minők pl. Alchali, Chavejo, Albachari, Calderon, Dánon, Gaon, Finzi, Montiljo, Maestro, Papo, Pereira, Pinto stb. Egymás közt török és bosnyák elemekkel nagyon elegyült spanyol nyelven beszélnek. (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Bosznia és Herczegovina. Budapest 1901. 284.) I. Frigyes Vilmos, Poroszország királya ismételt parancsokkal megkísérelte elérni, hogy ez a nyelv teljesen visszaszoruljon. Végül 1714-ben utasításba adta, hogy az ifjúság gondos német nyelvű oktatásban részesüljön, hogy ezzel végül is a vend nyelv (vend=szorb) egészen a háttérbe kerüljön. Igen, egy 1731-ben kiadott rendelkezés szerint azt a vendet, aki nem tud németül, ne eskessék meg... Végül 1735-ben nyomatékosan figyelmeztették a lelkészeket és az iskolamestereket, minden buzgalmukkal hassanak oda, hogy bevezessék a német nyelvet, s hogy a vend nyelv használata fokozatosan teljesen megszűnjön. Hogy ezek a szigorú intézkedések a nyelv eltűnéséhez vezettek-e, nem történt meg mégsem, mivel a vendek annál inkább törekedtek arra, hogy nyelvüket mint drága hagyományukat megőrizzék. (F.Ch. Lademann: Die wendische Sprache und ihre Schicksale (...) im gegenwärtigen 18. Jhdt. 1798. Idézi: Die Sorben. Wissenswertes aus Vergangenheit und Gegenwart der sorbischen nationalen Minderheit. Verfaßt von einem Autorenkollektiv. Bautzen 1970. 22. 62
