Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 10. szám - Simai Mihály: Képzelet, felfedezés (Olasz Attila képei)

És éppen ez a biztosíték arra is, hogy amitől számosán féltették Attilát, nem következik be: nem száll fejébe a siker. Úgy érzem, nem kell féltenünk tőle, - nála mintha ez is inkább felelősségnövelő tényező lenne.

Mit látott meg a Mester a tanítvány képeiben? És mit láttak meg a többiek, művészek, műtörténészek, újságírók, akik örömmel és szeretettel méltatták indulását, eddigi pályaívét? Dicsérték dinamikáját, kiemelkedő tér- és formateremtő képességét, művészi kalandvágyát, expresszív kompozícióit, arány- és kontrasztérzékét, fantasztikus táj- és létélményeit. Olyan kiválóságok szavaiból csendült ki a „légy, akit várunk!" biztatás, mint Pataki Ferenc, Szuromi Pál, Tóth Attila, Banner Zoltán, - és a Mesterek Mestere, Kass János.

„Látó, látványt értelmező szem, festői látomást, kompozíciót művekké érlelő intuíció" - mondja róla Tóth Attila.

„A festészet nyelvén úgy tud egyszerre folyamatosan beszélni, mintha az lenne az igazi Való beszéde" - vélekedik Pataki Ferenc.

„Olasz Attila olyanféle expresszivitást képvisel, melynek hátterében egy romantikus világszemlélet található" - írja Szuromi Pál.

„És van egy cím, a Végtelen alakváltozás, amelyet szó szerint komolyan kell vennünk, hisz valóban az »áttűnés« az O legsajátosabb kompozíciós technikája, módszere és rendezőelve" - hangsúlyozza Banner Zoltán.

„... itt áll ígéretes jövő előtt - mondja róla Kass János -, a kiismerhetetlen sorsot kell gyeplőbe fognia, s a választott hivatás koordinátái között vezérelni a tehetségét."

Jómagam, mint egyszerű műélvező, úgy érzem, Attila valami olyan sugárzásnak a birtokosa, kifejezője, továbbsugárzója, ami valahol lényünk legmélyén érint meg bennünket. Mintha tükröt tartana lelkünk mélyrétegei elé, mintha saját láthatatlan auránk színjátékaiból varázsolna hol meghitt, hol felkavaró, megrázó rezgéseket a képeibe. Amiket sajátomnak érzek, mert embervoltomra, a lét gyönyörűségeire és gyötrelmeire ismerek bennük.

Jó érezni, átélni ezt a festészetet, mert vissza-visszahódít elvesztett tartományokat az igazibb, valódibb színvilágok édenéből. Fáklyaként emelve a fényt, segít keresni nekünk a Világ Világosságát.

Hogy mi mindenre képes egy igazi művész, az a teremtés egyik gyönyörű misztériuma. Rejtély és csoda az is, ahogyan a képek hatnak reánk, a kép nézőire.

Bizonyára sokunknak sokfélét tudnak mondani ezek a szemet gyönyörködtető, lélekemelő, képzelet-röptető művek.

Hisz az igazi művész beavatott és beavató egyszemélyben. Állni egy kép erőterében annyi, mint tudatállapotot váltani, lélekkel lelket érinteni, katartikus erőkkel föltöltődni. S talán egy kicsit lélekcsere is.

Jelen tárlatunk legrégebbi képe, az Életrétegek a művész 15 éves korában készült, a legújabbakat idén, 20 éves korában festette.

A kiállításnak a Képzelet, felfedezés címet adta Attila. Most tehát adjuk át magunkat a képek varázsának, kövessük felfedező útjára a festőt és a festői képzeletet.

Elhangzott Olasz Attila Képzelet, felfedezés című szegedi kiállításán.

118