Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 10. szám - Konczer Kinga: Irodalmi (tü)körkép (Vadai István: Tükörben tükröződő tükör)
Konczer Kinga Irodalmi (tü)körkép Vadai István: Tükörben tükröződő tükör Az a kérdés - hitetlenkedett Alice -, vajon engedelmeskednek-e a szavak. -Az a kérdés - így Dingidungi -, vajon ki az úr és kész." (Lewis Carroll: Alice Tükörországban) Vadai István tanulmánykötete, mely a Tiszatáj könyvek sorozatában látott napvilágot, a rejtélyes (és érdeklődésünket azonnal felcsigázó) Tükörben tükröződő tükör címet viseli. A könyv borítóján Jan van Eyck Az Arnolfini házaspár című festménye látható - valójában az „eredeti kép" a könyv hátlapján helyezkedik el. A címlapon lévő kép a van Eyck-festmény egy részletének kiragadása, egy tükör képe, azaz egy tükör tükörképe. A szerző játszik a képpel, s olvasóit szintén egy játékba, egy (irodalom)értelmezési játékba szeretné beléptetni, ahogyan azt az Apológiában elmondja. Kettős tükör elé állítja az olvasót: a műalkotás (a szerző, a kor) és a tanulmánykötet szerzőjének kettős tükre elé. Van Eyck felirata Az Arnolfini házaspár című festményen („Itt járt Jan van Eyck") feltűnik a tükörkép(b)en, s így amellett, hogy a kép része, kilép abból: egyszerre valós aláírássá válik, a festő kézjegyévé. A műértelmezésben is egyszerre tükröződik a mű és az értelmező világa: minden értelmezésben ott az értelmező kézjegye is (s ezért egyetlen értelmezés sem törekedhet kizárólagosságra) - s az olvasó e játék részévé válik, hiszen amint belekezd a kötet olvasásába, ő is tükröződik az olvasatban. Apológia. Nem szokványos cím ez egy szerzői előszónak. A szerző elmondja, miért éppen az adott költőkről (és íróról) szerepel a kötetben tanulmány: számára kedves műveket választott, melyeken keresztül irodalomról beszélhet. A névsor hiányos - és eklektikus, akárcsak a tanulmányok stílusa, magyarázkodik Vadai. Elmondása szerint néhol túlontúl komolyan veszi magát, néhol túl sokat fecseg, bohóckodik, provokál... S az elemzett művek kronologikus rendje is látszólagos csupán, hiszen valóban a művek keletkezési idejének rendje szerint olvashatjuk őket, ugyanakkor az egyes tanulmányokban olyan utalásokkal találkozunk, melyek nemcsak a kortárs művekkel kapcsolják össze az elemzett szöveget: Vadai számtalan világirodalmi és magyar irodalomból vett példával illusztrálja, támasztja alá értelmezéseit, teszi érthetőbbé azokat. Teljes képet a magyar irodalomról természetesen nem kapunk, s a szerző maga is tudja, hogy hiú vállalkozás volna ezt célul kitűzni, ám mégis számos összefüggésre rámutat, s az általa elemzett művekről alaposan értekezik; elhelyezi őket, kijelöli helyüket az irodalom rendszerében. S teszi mindezt érthető nyelven - ahogyan az Apológiában mondja: nem szaktanulmányok írójaként, hanem középiskolai tanárként lép az olvasó elé. Ám e tanulmánykötet nem csupán a felvételire, érettségire készülőknek nyújt segítséget, az irodalomszerető olvasó számára is csemege, s a szakember is talál benne izgalmas problémafelvetéseket, új ötleteket. A „hiányos"névsor a következő: Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Nagy László, Pilinszky János, Weöres Sándor, Tandori Dezső. Szerepel még a kötetben egy tanulmány a haikuról, továbbá egy Esszé a csendről című eszmefuttatás. A „hiányosság" azonban látszólagos. Egy-egy mű elemzésekor kitér általános - irodalommal, befogadással, tanítással kapcsolatos - problémákra, kérdésekre. Értekezik az irodalomtörténet-írásról: annak szerepéről, helyzetéről, túlkapásairól - és szükségszerűségéről. Bemutatja, hogyan keletkezik legenda, mítosz egy költő, egy író, egy mű körül: a legszemléletesebb példaként Petőfi és Ady alakját említhetjük. A Kocsi-út az éjszakában című vers elemzésekor pedig ördögi körhöz hasonlóan írja le a folyamatot, ahogyan az adat a műre vetül, majd a mű visszavetül az adatra - s így „téves" (mitikus) adatok születnek: a vers hangulata azt sugallja, hogy Ady a Mindszent és Nagykároly közötti utat magányosan, szomorúan tette meg, egy rossz szekéren. Vadai a hiedelmek, babonák, a kialakult tévhitek ellen támadást indít; bemutatja, milyen (sztereotip) elvárásokkal közeledik az olvasó egyes költőkhöz, bizonyos versekhez, költői életművekhez. Ugyanakkor szót emel az életrajz, a kontextus teljes elvetése ellen, bár a kor, a kor119
