Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Dobozi Eszter: Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok
nyugodni, miért nem a valóban kitűnő és a történelmi sorsfordulóról a résztvevő hitelességével is beszélni tudó József Attila- és Kölcsey-díjas költőt hívták meg? Ha az iskolaigazgatónak netán nincs is füle a vershez, a magyartanár súghatott volna neki. Jól is súghatott volna. Magyartanár a szervezője annak az irodalmi estnek is, amelyet ugyancsak X-ben tartottak. A vendég, akinek a kedvéért szép számmal jöttek össze az olvasók, közismert szerző. Azzá teszi sok évtizedes rangos irodalmi tevékenysége. Azzá teszik kötetei, műfordításai. Idegen nyelvi, zenei műveltsége. Eddig rendjén is volna... Ám a mosollyal teli arcú tanárnő először Y-nak adja át a szót, felkérvén, üdvözölje az író-olvasó találkozó fővárosból érkezett vendégét a helyi költők nevében. S élnek helyben valóban költők többen is, ám a megszólalásra felhívott férfiúnak még az alany-állítmány egyeztetése is nehézséget okoz. Nem csak élőszóban. Meggyőződhet róla bárki, aki szintén saját kiadású könyvébe beleolvas. De nem ő, az ízléstelenségben cinkos magyartanár (s a másik, a talán csupán felkészületlen vagy pályára alkalmatlan kolléganője) az egyetlen bölcsész végzettségű, akinek nincs érzéke a tárgyhoz, amelynek a közvetítéséhez a diplomáját kiállították. Hallom a tájékról származóktól, a térség médiája, sajtója is kerüli a valódi irodalomról szóló tájékoztatást. A tájhoz sok szálon kötődő legtekintélyesebb költő se szerepel legalább tíz éve. Az írott, az elektronikus sajtóban sem. Viszont terjedelmesen recenzálják az ún. amatőr munkákat, hosszasan beszélgetnek a stúdióban az irodalminak nevezett egyesület tagjaival. Verseknek vélt soraikat igényesebb diáklányok emlékkönyvükbe (ha vannak még emlékkönyves diáklányok) se engednék bejegyezni. * Az ország második legnagyobb forgalmú könyvtára. Szépirodalom, hirdeti az osztály felirata. Itt van a szabad polcos részleg. A könyvtár híresen nagy forgalma valószínűleg nem a szépirodalom keresettségének köszönhető, a polcok között egyedül keresgélek már jó ideje. (A számítógépes terem s a magazinolvasó azonban rendszerint - magam is láthatom - mindig tele van.) A szépirodalmi szektort felügyelő könyvtáros épp most rakosgatja az újdonságokat. Egyelőre nem betűrendbe illesztve a polcokra, hanem csak a kiszolgáló pultra. Hadd lássa a betévedő olvasó, melyek a legfrissebb szépirodalmi szerzeményei a könyvtárnak. És itt sorakoznak - három-négy is - a jellegzetes színes, puha fedeles borítójú szenzációk. Álfordítások: korunk sikerkönyvei. Az angol nevek talán kivétel nélkül magyar szerzőket rejtenek (a jobb eladhatóság kedvéért). Előfeltevésemben nem kell csalatkoznom: az előszó elárulja az üzleti csalafintaságot, amely annyira nem is csalafintaság, hogy a figyelmes olvasó a harmadik mondat után ne fogjon gyanút: nem műfordítást tart a kezében, hanem műfordításnak álcázott sztorit. (Mert sztorik ezek, irodalmi érték nélkül.) Máskülönben hogyan is fordíthatná - ha jó a műfordító - a szöveget ezzel az értelmező fordulattal: „...magyarán..."? Aberrátor. Ez áll a címlapon. S belül? Szerzői kiadás. Ballag a huszadikszázad. Válogatás B. J. és B. B. elbeszéléseiből. Megjelent a N.-ról elszármazottak találkozója alkalmából. N. város önkormányzata támogatásával. Versek a Tiszáról. Klasszikusok, kortársak alkotásaiból és az országos költői pályázaton értékelt és díjazott alkotásokból, íme a díjazottak soraiból: „S vasérc keze századoknak,/ még ezredeken átragyoghat." „Ahogy tavasz jön, a szőke Tisza/ Apró virágok színes tengerét/ Azonnal öntözi és ez a csoda/ Ámulatba ejti e kor emberét." „Szél borzolja a víz sima bőrét/ de a szem ontja fényét a folyónak,/ izzó arcokon pirul a bánat,/ mert az ég alján/ a felhő hadak/ haragvón kiabálnak." Mindezek együtt Kiss József összegyűjtött verseivel, Örkény István könyvével, Lessing Minna von Barnhelmjével, Kosztolányi elbeszéléseivel, Günter Grass Kutyaévekjévél, Dosztojevszkij A félkegyelműjével. 98
