Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 9. szám - Fehér Zoltán: Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek
Fehér Zoltán Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek Azt hiszem, a nyomdák mindig is vonzották magukhoz a furcsa figurákat. Az olyan csudabogarakat, akik ahelyett, hogy művelnék kertjeiket, tennék, ami kell, nem átallanak leírni mindenfélét magukról meg a világról, aztán elhatározzák, hogy írásaikat kinyomtatják, nem az íróasztalfiókjába zárják, hogy sokakhoz eljussanak világmegváltó gondolataik. Persze az is lehet, hogy számukra csak a pénzkeresés egy könnyű módjának látszik műveik megjelentetése. Mondom, így volt ez már ántivilágban is. Tömörkény írja a Pusztai sámánok című néprajzi tárcájában 1910-ben: „A tanyákon sok versíró, s egyéb, leginkább politikai elmélkedéseket szerkesztő ember él, ha jómódú az ember, ki is nyomtatja. Kevert, össze-visszavaló dolgok ezek leginkább. Az ilyen jómódú tanyai ember a nyomtatásban megjelenő néhány oldalas füzetein úgy van lefolografálva, amint a véres kardot a hüvelyéből a Imza védelmében kirántja, s magát a füzeten ilyenformán nevezgeti: Dr. Katona Antal, a haza felsegítő főorvosa... Ez már egészen modern kifejlet s a jelenkor igényeinek megfelelő sámánkodás." Édesapám nyomdájában vagy inkább kócerájában is megfordultak gyerekkoromban emlékezetes emberek. Az inokai tiszteletes úr, Szokody Gyula például szinte Misztótfalusi Kiss Miklós-i hevülettel érdeklődött a tipográfia rejtelmei után. Órákig képes volt figyelni a szedőszekrények előtt álló, ólombetűket kapkodó segédeink munkáját. Még szándékát is kinyilvánította, hogy egyszer még megtanulja a nyomdász mesterséget. Erre persze soha nem került sor, de két füzetben is kinyomtatta nálunk prédikációit, vallásos elmélkedéseit. (Az egyik címe: És lámpást adott kezembe az Úr.) A háború alatt hoztak olyan kéziratot, amelyben a szerző a tölgyfa és az akácfa szembeállításával a magyarság és a jövevények sorsáról példálózott. A nagy mű éppúgy nem jelent meg, mint annak a tanyasi embernek a füzete, aki nemsokkal az oroszok bejövetele után nemcsak a háború haditechnikai történetéről (pl. Panzerfaust, bazooka, kötényezett harckocsik, Sztalinorgona és ködvető, stb.), hanem a számunkra ismeretlen Hess-ügy hátteréről is írt. Emmer Gábor tanító úr szintén járhatott nálunk, bár őrá nem emlékszem, viszont ő írta meg és mi nyomtattuk ki az Újkécsk'e nagyközség múltja és jelene című füzetét. (Nemrégiben a tiszakécskei honismereti kör újból megjelentette reprint másolatban.) A közelmúltban került a kezembe Réthey Prikkel Miklós Rákóczi kis úrfi című akasztói zenei szociográfiája (Élő népköltészet Akasztón. Akasztó 1992.), s benne találtam két ponyva versezetet. Az első: Egy négytagú családnak gyászos tragédiája egy tehén ára miatt. A második: Egy szerelem áldozatai, (a)vagy egy szobafestő segéd rémtette. A szövegek alatti forrás- jegyzékben olvasom: Felelős kiadó: Szabó Antal, Jászárokszállás, Fehér József könyvnyomdája és könyvkötészete, Újkécske. Engem persze az utóbbi adatok ragadtak meg, hisz itt gyermekkorom falujáról, édesapám nyomdájáról van szó. Emellett - azt hiszem - tanulságos az idézett írásműveket és műfajukat is megvizsgálni. Érdemes idézni mindkét műből, legalább a kezdő versszakot. íme, a rablógyilkosság történetének bevezetője: 88
