Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 9. szám - Fehér Zoltán: Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek

Kegyes jó Istenem, mily dolgok történnek, íme előttünk áll a szörnyű történet,.

Egy szegény családnak mint lett gyászos vége,

Oh, ti jó emberek, tanuljatok belőle.

A szerelmi gyilkosságé meg emígyen hangzik:

Jó Istenem mi lesz már a világból,

Nem hallunk jót, csak a sok gyilkosságról.

Napról napra betörések, lopások,

Mindenfelé csak a sok gyilkosságok.

Jól emlékszem még Szabó Antalékra, az emberre meg a feleségére, amint szegényparaszti vagy inkább proletáros öltözetükben évenként megjelentek nyomdánkban, s félnapokat alkudoztak édesapámmal, hogy a tavalyi verset meg az újat minél olcsóbban, esetleg hitelben nyomja ki.- De sürgős is volna, Fehér úr, mert jön a kécskei vásár, ott igen nagy a kelete.

Édesapám nem nagyon örült az efféle munkáknak, de mindig elvállalta végül. Láttam aztán ezt a házaspárt, ott állottak a kirakodó vásárban a sokadalom szélén, s kezükben tartva füzetüket énekelték vég nélkül a szörnyű tragédiák történetét. Mindig hatalmas embergyűrű vette őket körül. Az előadás végén az asszony sorba kínálta a közönség tagjainak a verses históriákat darabját tíz fillérért. A közönség meg vette, vitte haza, hogy otthon aztán a Gyepsoron meg a tanyákon téli estéken a család tagjainak meg a szomszédoknak a jelenlétében a nagylány újból felolvassa a szörnyűségeket. Utána meg el lehet beszélgetni hasonló, de meg nem verselt esetekről s a világ romlásáról. A kriminalitás iránti hatalmas érdeklődés volt az oka - emlékezetem szerint - például a Friss Újság nagy vidéki népszerűségének. Ott lehetett ugyanis olvasni a legrészletesebb leírását a napi bűnügyeknek. Néprajzosok azóta megállapították, hogy a vásári históriások nemegyszer éppen az újságok híranyagát dolgozták föl versezeteikben.

Takács Lajos históriásokról szóló könyvében megemlíti Szabó Antalt, aki jászberényi (?) létére a celldömölki nyomdában nyomtatta ki históriáit. Úgy látszik tehát, hogy a históriák terjesztése kiterjedt az egész ország területére, s talán még a celldömölki nyomdánál is olcsóbb volt a kécskei.

Szabó Antal irományai révén bevonult - ha nem is a Parnasszusra -, de a néprajztudomány adattárába, s dicsőségéből talán a Fehér nyomdára is hullik némi fénysugár, mert a fenn idézett műalkotásai mellett másokat is itt nyomatott. Nem tudom, édesapám beküld- te-e mindegyiknek a kötelespéldányát a Széchenyi Könyvtárba, én azonban megleltem hagyatékában még egy históriát. A négyoldalas, iskolai füzet nagyságú nyomtatvány címlapján szőlőlevelekből font keret közepén egy kerek linómetszet hagymakupolás, pravoszláv keresztes templomok képét ábrázolja. (Unokabátyám, Birkás Béla segédünk ügyes metszete volt.) A cím pedig háromféle betűtípusból szedve akár a Friss Újságban is megjelenhetett volna. Megrendítő szomorú történet - vagy - A temesvári borzalmas nyolcszoros rablógyilkosság. Az apát, anyát és hat gyermekét gyilkolta meg bestiális kegyetlenséggel egy éjszaka béresük. A kép alatt: Ara 10 fillér. Végül az impresszum: Szerkesztette és a kiadásáért felelős: Szabó Antal, Jászárokszállás. Utánnyomás szigorúan tilos! Fehér nyomda, Újkécske. A szerkesztette szó talán arra utal, hogy Szabó Antal nem saját versezetét nyomtatta ki, hanem egy másik szerzőtől vette azt kölcsön. Az alkotói önérzet nyilván ily módon hárította el magáról az esetleges plágium vádját. De hogy vele ezt más ne csinálja, ezért az utánnyomás tilalma. A kezdő strófa megszólítja a hallgatóságot, tehát eleve nyilvános előadásra készült a költemény, aztán tömören közli a témát. Ősi hagyománya ez a históriáknak, talán még a csacs89