Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)
művészet, minden művészet, nemcsak a festészet, ugyanilyen idegen város: azzal áltatjuk magunkat, hogy jól ismerjük. A posztmodernizmusról évek óta folyó vitákban sok félreértés származik abból, hogy nem tesznek különbséget a posztmodernizmus mint ideológia és a poszt- modernizmus mint a modern civilizációt jellemző új jelenségek leírása között. A posztmodernizmus mint ideológia valójában világnézet, amelyet relativizmus, nihilizmus, szabadosság, a hagyományok, értékek, alapelvek megvetése jellemez. Ezzel szemben a posztmodernizmus mint a napjainkban objektív módon létező jelenségek leírása — olyan jelenségeké, mint:- a hierarchikus struktúrák helyettesítése hálózati struktúrákkal,- a Másik igazságának egyenrangú igazságként történő elismerése,- minden jelenség, álláspont, nézet, irányzat, tendencia általános megsokszorozódása nos, ez a posztmodernizmus ideológiai szempontból semleges és hasznos fogalom. Miután a Vörös Hadsereg 1939 szeptemberében elfoglalta Volhíniát, a helyi földbirtokosok kastélyai és udvarházai a környékbeli parasztság prédájává lettek. A szalonokból, hálószobákból néhány nap alatt eltűntek a ritka és értékes bútorok, órák, szobrok és képek - a parasztok széthordták őket nyomorúságos viskóikba, düledező csűrjeikbe, pajtáikba. Évekkel később, a vidéket járva, megpróbáltam e kincsek nyomára jutni. Nem találtam semmit. Minden eltűnt, nyomtalanul. A tárgyak, ha erőszakkal kiszakítják őket környezetükből, még az embereknél is gyorsabban pusztulnak. A drága, finom bútoroknak, ahhoz, hogy megmaradjanak, hogy betöltsék funkciójukat, hogy igazi szerephez jussanak, méltó, stílusos, elegáns környezetet kell biztosítani. Megfelelő térre, levegőre van szükségük. Állandó, odaadó gondoskodásra. Valakire, aki figyelmesen és folyamatosan tisztítja a tükröket, szellőzteti a szekrényeket, porolja a kanapékat, fényesíti az ezüst és réz tárgyakat, ügyel a politúr állapotára, a kristályok tisztaságára, a lakkozás fényére és simaságára. Ekkor gondoltam először úgy a komódokra és sezlonokra, könyvszekrényekre és tálalókra, mint törékeny, érzékeny élőlényekre, amelyeknek eredményes és hosszan tartó létezéséhez nélkülözhetetlen az előkelő, választékos környezet. Más környezetben hamar elvesztik értelmüket, alakjukat, színüket, és haszontalan tárgyként pusztulnak el düledező fészerekben, szemétdombokon vagy trágyagödrökben. (foly tatjuk) Fordította: Szenyáti Erzsébet US
