Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)
Korábban, még a bolognai pályaudvaron. Az utazás gyakran nagy időveszteség - várni, várni mindenütt: a megállókban, a repülőtereken, a szállodákban, a kikötőkben. Mi a legrosszabb a várakozásban? Az, hogy nem tudjuk, meddig fog tartani. Hogy nincs, akit megkérdezzünk, mert a körülöttünk várakozók sem tudják. Szép lassan tompultság lesz rajtunk úrrá: már nem érzünk, nem gondolkodunk. Az idő, amelyet különben kiszámítunk, gondosan mérünk, figyelmesen nyomon követünk karóránkon, ilyenkor viszonylagossá válik, szétfolyik, éles, pontos körvonalai elmosódnak, súlyossá, tapadóssá válik, és undorító ragacsosságával megbénítja, gúzsba köti az embert. Le Mond, 2000. április 22.: Brazília - ötszáz évvel ezelőtt ötmillió indián élt itt, mára háromszázezer maradt belőlük. Lehet, hogy még a XXI. század vége előtt ezeket is kipusztítják. 2000. május 1. Reggel tértem vissza New Yorkból, egy hetet töltöttem ott. Az egyik találkozómon megismerkedtem iráni fordítómmal, Roshan Vazirival. A lányával, Miri- ammal jött el, aki fogorvosként dolgozik New Yorkban. Miriam meséli, mennyire nehéz az amerikaiakat egy dolog köré összevonni, mivel ez a társadalom very community minded. Mindenki tagja valamilyen communitynek, és csak ennek ügyeivel foglalkozik. Létezik community of block blind women és van community of white blind women stb. Az is gond, mondja Miriam, hogy a média eltereli a figyelmet a fontos ügyekről, rövid lejáratú álhősöket teremt, ezekkel foglalkoznak a tévénézők milliói: O. J. Simpson, Monika Lewinsky, a kis kubai Gonzalez mind olyan ember, akikről tegnap még semmit sem tudtunk, akik ma minden időnket lefoglalják, de holnap örökre eltűnnek a képernyőkről. 2001. november 20. Egy nap Francis Fukuyamával. Érdekelt a gondolkodásmódja, a világlátása. Fukuyama - középkorú, szerény, udvarias ember. Nyugalom, szívélyesség, hogy azt ne mondjam, bátortalanság jellemzi magatartását, másokhoz való viszonyát. Ha azonban vitára kerül sor, A történelem vége szerzője nagyon nehéz vitapartnernek bizonyul, egészen pontosan fogalmazva: egyáltalán nem lehet vele vitatkozni, ugyanis semmiféle eszmecserét nem tesz lehetővé. Minden kérdésre kész válasza van, s ezt azonnal, habozás nélkül, magabiztosan, ellenkezést nem tűrve ki is fejti. Gondolkodásában nincs helye a kételkedésnek, a kérdőjeleknek, a szkepticizmusnak. Ha felvetődik valamilyen gond, az előbb vagy utóbb majd megoldódik. Szegénység? Majd megszüntetik. Betegségek? Majd felfedezik a megfelelő gyógyszereket. Levegőszennyezés? Csak szűrőberendezések kérdése stb., stb. A valóság nem jelent akadályt, s ha igen, majd ledöntjük az akadályokat. Persze Fukuyama világában is felbukkanhatnak nehézségek, de ezeket biztosan legyőzik majd a jövőben. Teljes, diadalmas optimizmus! Ilyen gondolkodásmód esetén semmibe sem lehet belekapaszkodni, az ilyen emberrel nem lehet párbeszédet folytatni. A beszélgetés felszíne sima, aerodina- mikus, gond nélkül leküzd minden ellenállást. 115
