Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)

szomszédos falucskát, mert az innen is látható. Ott van fönt, a dombon. Hogy tá­volabb mi van, azt a nagyapa nem tudja, de azt mondja, hogy ott is biztosan min­den úgy van, mint itt. Amikor a fiú befejezte, az öreg rám mosolygott, és kezével a dombon lévő fa­lucska felé intett - arra, ahol véget ért a világ. Az afrikai írók, többek között Ngugi Wa-Tiongo vagy Chinua Achebe, bírálják Joseph Conradot, Karen Blixent és másokat azért, amit Afrikáról írnak (A sötétség mélyén, Volt egy farmom Afrikában). Szemükre vetik, hogy más fehér írókhoz ha­sonlóan nem azért mennek Afrikába, hogy megismerjék, hogy feltárják annak sa­játos világát, hanem azért, hogy megbirkózzanak holmi egyéni, szubjektív gondok­kal, hogy kikapcsolódjanak, felejtsenek stb. Vagyis Afrika, ha létezik számukra, csak mint háttér, mint díszlet létezik, amelyben e földrész lakói csak névtelen és alig lát­ható árnyakként suhamrak ide-oda. Még mindig Afrika: Mauritánia. 1963-ban egy francia újságíróval, Szenegálból indulva, Mauritánia sivatagos vidékein utazunk keresztül. Egy haldokló falucskához érüxrk. Halott emberek ülnek az agyagviskók falának dőlve, vagy hevernek az udvarokon sza­naszét. Valamilyen járvány vonulhatott végig a környéken - kolera, cerebral malaria vagy ki tudja, mi. A trópusok hihetetlen mennyiségű betegséget szülnek. Az ócska viskók között kutyák rohangálnak idegesen, meghatározott cél nélkül, mintha megkergültek volna. Az egyik kunyhó küszöbén aszott öregember ül. Még él, mert kinyújtja a kezét. A franciának van néhány aszpirinje, odaadja az öregnek, aki el is veszi, de nincs ereje, hogy tenyerét összezárja, s a tabletták szét­szóródnak a földön. Megyünk tovább, Nouakchott felé. A város szélén csendőr­őrs áll. A bádog barakkból kijön egy elhanyagolt külsejű csendőr. Francia útitár­sam említést tesz neki a kihalt falucskáról. A csendőr közönyösen hallgatja, megrántja vállát, s cigarettát kér, majd sietve visszabújik a barakkba, mert a nap irgalmatlanul éget. Uganda. John Kon misztikus-militáris mozgalma. Emberei gyermekeket rabol­nak, verik, éheztetik őket. Az egyik kínzási módszerük az, hogy az egész évben uralkodó iszonyatos hőségben (Uganda és Szudán határvidékéről van szó) ezt a sanyargatott, zavarodott gyereksereget reggeltől éjszakáig tartó vonulásra kény­szerítik. Az eredmény kimerültség, eltompulás, levertség, apátia, céltalanság. Időnként csoportos őrület tör ki köztük, ilyenkor a gyerekek falvakra támadnak, mindenkit legyilkolnak, égetnek, fosztogatnak, ha egyáltalán van még mit foszto­gatniuk. A trópusok vallásainak szigorúbb szexuális tiltásokat kell tartalmazniuk, mert a forró éghajlat miatt könnyebben lehet hozzáférni a női testhez. Trópusok: a száraz évszakban növekszik az emberek mozgása, ez a látogatások, útra kelések időszaka. Az esős évszakban más a helyzet - csökken a mozgás, a fel­112

Next

/
Oldalképek
Tartalom