Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)

bámulatunkkal. Kinyílt a szemünk, kezdjük önmagunkat fölfedezni" - írja a már említett Anvar Ibrahim.

A nyáron a világsajtót bejárta az a kép, amely a párizsi Világifjúsági Fórumon megjelenő pápát ábrázolta. Tudjuk, mennyire fontos II. János Pál számára szolgálatának szimbolikája. A pápa nyolc, maga által kiválasztott fiatal társaságában megy az oltárhoz: négyen közülük lányok, négyen fiúk. És csak egyikük fehér. Mindannyian egy születőben lévő, új világ, sok fajú, sok kultúrájú, megsokszorozódott világ részei.

Milyen nagyon fontos dolgot lehetne erről az új világról mondani? Talán azt, hogy alapvető szerkezetét, struktúráit, erőviszonyait, fejlődési irányait tekintve most, az ezredforduló tájékán nagyon stabilnak látszik. Lehet, hogy a legközelebbi években semmi rendkívüli nem fog történni. Semmi sem utal arra, hogy nagyobb háború, forradalom, globális kataklizma készülődne. A nagy sajtóhírügynökségek panaszkodnak, hogy nincsenek igazán szenzációs hírek. Ne feledjük azonban, hogy ez a helyzet nagyon is törékeny, mert az élet maga törékeny, gyönge szerkezetét pedig mindenféle nehézség, gonoszság - nacionalizmus és sovinizmus, gyűlölet és agresszió, közöny és bárdolatlanság, aljasság és ostobaság - terheli.

Bolygónkról beszélni már csak azért is nehéz, mert a világ minden pontból másnak látszik, a megfigyelési pontok száma pedig végtelenül sok. Keresnünk kell hát sorsunk közös nevezőit. Az egyik ezek közül - s ha a világot járjuk, ez azonnal szemet szúr - a lépten-nyomon látható, korábban nem tapasztalt élénkülés, a kezdeményezések számának növekedése, a vállalkozó kedv, az állandó sürgés-forgás, a világ emberi energiaszintjének emelkedése. Mindenütt több cselekvéssel, gondolattal, akarattal, becsvággyal és törekvéssel, elképzeléssel és vággyal találkozunk. Hozzájárult mindehhez a mozgásokat korlátozó birodalmak likvidálása, a totalitárius eszmék terrorjának megszűnése, az évek óta tartó békés időszak, a demokráciára való törekvés, a tömegkommunikációs eszközök viharos fejlődése. Az emberiség új, még nehezen meghatározható struktúrák és eszmények köré kezd szerveződni. Ha azonban figyelmesen szemléljük a világot, egyet jól láthatunk: a társadalom egyre nagyobb szerephez jut, az állam pedig egyre kisebbhez. És, ahogyan Dyson mondta, a végtelenség minden irányban teret hódít.

A világon újfajta - egyedül, párosával, néha csoportosan űzött - turisztika van kialakulóban. Nem más ez, mint utazás az utazásért, lényege, hogy úton legyünk, valahol máshol - különösebb cél és szándék nélkül. Ezek az újfajta turisták senkivel sem akarnak megismerkedni, semmi különöset nem akarnak megtudni, egyszerűen csak pl. Indiában, Argentínában vagy Marokkóban akarnak lenni - és kész, ennyi. Sajátos globális ténfergésről, modern világcsavargásról van itt szó. Azért utaznak, hogy eljussanak A pontból B pontba, s valójában ez az egyetlen becsvágyuk - megtenni az A és B pont közötti utat.

109