Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)

átveszi az amerikai mintákat, intézményeket és értékeket. Huntington ezt a meggyőződést hibásnak, arrogánsnak tartja. A helyzet ennek pont az ellenkezője. A mai nem-nyugati civilizációk hallatlanul életképesek. Nagyobb a népesedési dinamikájuk, társadalmaik összetartóbbak, erkölcsi normáik magasabbrendűek, mint a dekadens Nyugatéi. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a technikai modernizáció és a tömegkultúra olcsó termékeinek inváziója automatikusan magával hozza az elvek és meggyőződések westernizálódását is. A terroristák farmert viselnek, Co- ca-Colát isznak és zavaros eszméik nevében a legmodernebb fegyverekkel gyilkolnak ártatlan embereket. Huntington szerint a Nyugat civilizációja egyszeri és megismételhetetlen. Koncepciója elsősorban az amerikaiak nyugtalanságát fejezi ki: Amerikára nézve a legnagyobb veszélyt a világ legnépesebb állama, Kína, valamint az Amerika számára nélkülözhetetlen kőolajat birtokló iszlám jelenti. Csakhogy mindkét térség társadalmai igen nagy ellenállást mutatnak az amerikai kultúra befolyásával szemben. Huntington úgy véli, hogy a Nyugatnak körbe kell kerítenie, el kell sáncolnia magát, a Római Birodalom limesének mintájára erődítményrendszerrel kell magát védenie. Másként ugyanis sor kerül a civilizációk összecsapására, s ezt vetíti előre már a boszniai és afganisztáni konfliktus is. Bírálói Huntingtont azonnal „bunker mentalitással" vádolták meg, amely annyira jellemző a mai, a világ többi részétől egyre inkább elkülönülni szándékozó Nyugatra.

Teljességgel más jövőképet rajzol elénk korunk kiváló malajziai gondolkodója, Anvar Ibrahim, az 1997-ben kiadott The Asian Renaissance (Ázsiai reneszánsz) című könyv szerzője. Szerinte a XXI. században Ázsia válik a világ súlypontjává. Itt ugyanis összefonódtak az ősi államhagyományok, a mélyen gyökerező, életképes erkölcsi értékek, a kitartó munka kultúrája, a tekintélytisztelet, a szoros családi kapcsolatok és a kölcsönös tisztelet - mindenféle fejlődés és haladás alapfeltétele. Az új Ázsia már posztnacionalista földrész, kölcsönös kapcsolatokat és közös érdekeket keres. Ibrahim optimista képet fest a jövő világáról: a civilizációk nem fognak egymással háborúzni. A konfliktust a csere, az összecsapást a párbeszéd váltja fel. (Ugyanezt az elképzelést - a civilizációs kapcsolat mint csere-kapcsolat - fejtette ki elméletében korábban Simmel és Mauss is.)

Manapság, ha a világ jelenlegi helyzetéről és a jövőjével kapcsolatos elképzelésekről esik szó, fontos tudnunk, hogy kit olvasunk, kit hallgatunk. Ha pesszimista, elkeseredett, csalódott hanggal találkozunk, az bizonyára egy európai hangja. Európa tragikus tapasztalatától egyszerűen nem lehet megszabadulni. Ha viszont kedvező előrejelzésekkel, dinamikus, bátor és bizakodó képekkel, vidám, optimista tónusokkal és színekkel találkozunk, akkor a szerző bizonyosan ázsiai vagy latin-amerikai.

Nagyon nehéz tudomásul vennünk, hogy nem egyedül mi vagyunk a Földön. És hogy másoknak, kiterjedt földrészek más lakóinak jelenléte hatással lesz ránk és sorsunkra. Akik ezt nem veszik figyelembe, azoknak gondolkodásából hiányzik valami nagyon fontos: a planetáris perspektíva. „A mi változásunknak az a lényege, hogy évszázadok óta először szakítottunk Európa, a Nyugat iránt táplált

108