Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium V. (III.-IV. rész – fordította: Szenyán Erzsébet)
nek a fejlődési folyamatnak - írta nemrég a híres amerikai fizikus, Freeman Dyson a sokat mondó Végtelenség minden irányban címet viselő könyvében és haszontalanság lenne elképzelni, milyen végtelenül sokfélék lesznek az emberiségre váró fizikai, szellemi és vallási tapasztalatok". Szerinte ugyanis a világot a „differenciálás maximalizálásának alapelve" irányítja, amely a fizikai és szellemi világra egyaránt érvényes. Csakhogy - vonja le a következtetést Dyson - „a differenciálás maximalizálásának alapelve gyakran a stressz maximalizálásához vezet". Legyünk hát éberek, hallgassunk a figyelmeztető szóra! A kritikus álláspont annál is indokoltabb, mivel a világ képét számos folt, repedés és árnyék tarkítja. Aki bolygónkat járja, mindenekelőtt azt veszi észre, milyen mélységesen igazságtalan a világ berendezkedése. Ezek itt jól élnek, azok ott mindig rosszul. És ez nemcsak egyes emberekre igaz, hanem egész közösségekre, népekre, kontinensekre. És nem látni ebből a helyzetből semmiféle kiutat, semmiféle menekvést. Amikor a harmadik világ országaiban kezdtem dolgozni, bizakodó, optimista elméletek uralkodtak a harmadik világgal kapcsolatban. Dumont, Rostov, Galtung egyaránt azt hirdették, hogy a világ egyenlőtlenségeinek megszüntetése csupán idő kérdése, hogy rövidesen (a XX. század végére gondoltak) eltűnnek az egyenlőtlenségek, és az emberek mindenütt úgy fognak élni, ahogyan Hollandiában vagy Svédországban élnek. Hamar jött azonban a csalódás. A fejlett Észak és a fejletlen Dél között nem hogy nem csökkent a különbség, ellenkezőleg, egyre mélyült a szakadék. Az egyenlőtlenség két szinten figyelhető meg. Globális méretekben mélyül a szakadék a gazdag Nyugat és a világ jóval nagyobb, az emberiség 2/3-a által lakott része között. Ugyanakkor növekszik a szakadék az országokon és régiókon belül is. Némelyek egyre gazdagabbak, mások egyre szegényebbek - és ez a planetáris tendencia. Ez a szakadék már elképesztő méreteket öltött: a világ 368 leggazdagabb emberének vagyona megegyezik az egész emberiség közel felének jövedelmével! A gazdagok és a szegények más-más világban élnek. A gazdagok azt hiszik, megoldják a szegények gondját egy tál rizzsel. A tehetősek világa a nyomorgó harmadik világban kizárólag biológiai problémát lát: hogyan élelmezzük azokat az embereket? Nem az a kérdés, hogyan tanítsuk meg őket gondolkodni, hogyan adjunk szakmát, munkát a kezükbe, hanem csupán az, hogyan adjunk nekik élelmet. Csakhogy egy tál rizs nem változtat a szegények sorsán. A szegénység nem csupán üres gyomrot jelent. A szegénység sajátos helyzetet és kultúrát is jelent. A szegény ember megalázott, degradált ember, aki nem lát kiutat, akinek nincs jövőképe. Egy alkalommal Orwel kipróbálta magán, hogy milyen következményekkel jár az éhezés. Menedékhelyeken lakott, napokon át nem evett. Később aztán leírta, hogyan vesztette el az éhezés következtében a gondolkodási képességét. Nem tudott semmit előre eltervezni, nem volt képes semmiféle kezdeményezésre. Legyengült elméje nem jutott túl az üres tál horizontján, legtávolabbi gondolata azzal a kérdéssel ért véget, hogy mit fog enni egy óra múlva. Afrikában több ízben voltam magam is menekülttáborokban, vándoroltam éhezők tömegében. Az ilyen tömeg védtelen, teljesen passzív. Semmit sem kér. Semmire nem pa106
