Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 7-8. szám - Valastyán Tamás: Hogyan lehet valaki perzsa? (Szerb Antal naplóiról és leveleiről)
Ryszard Kapuscinski Lapidárium V III. rész 1997-ben a Sziléziai Egyetemtől doctor honoris causa címet kaptam. Ebből az alkalomból október 17-én Katowicében előadást tartottam. Egy epizóddal indítottam, amelyet Antoine de Saint-Exupéry mesélt el Az ember földje című könyvében. A XX. század húszas éveiben, a repülőgépek korának kezdetén történt az eset, amikor a legvakmerőbbek először hajtottak végre kontinensek közötti repüléseket. Egy Saint-Exupéry nevű fiatal francia pilóta azt az utasítást kapja, hogy repüljön Toulouse-ból Dakarba. A korabeli repülőgépek számára különösen veszélyesnek bizonyult a repülés Spanyolország hegyei fölött. A kis herceg későbbi szerzője tisztában van a veszéllyel, félelmet érez. Tanulmányozza a kijelölt útvonal térképét, ám az semmit sem mond neki. Tanácsot kér hát idősebb, tapasztalt kollégájától, Henri Guillaumet-tól. Együtt ülnek a térkép elé. „De milyen különös földrajzleckét kaptam!" - emlékszik vissza később Saint-Exupéry. „Guillaumet nem megtanította Spanyolországot: barátommá tette." „Nem Guadix-ról beszélt, hanem három narancsfáról Guadix mellett, egy rét szélén: »Óvakodj tőlük, jelöld meg őket a térképen...«". „Nem Lorcáról beszélt, hanem egy egyszerű majorról Lorca közelében. Egy élő majorról, majorosáról, majorosasszonyáról... /akik/ készen állottak, hogy segítséget vigyenek az embereknek. Elfelejtett életükről, fölfoghatatlan messzeségükből olyan részleteket fogtunk föl, amilyenekről a világ egyetlen földrajztudósa sem tud. A földrajztudósokat csak a nagyvárosokat öntöző Ebro érdekli, és nem Motriltól nyugatra az a füvek közt megbújó ér, amely vagy harminc virágnak tápláló dajkája. »Vigyázz erre a patakra, megrontja a mezőt... Rajzold csak be ezt is!«". (Rónay György fordítása) Amikor évekkel ezelőtt a fenti történetet olvastam, arra gondoltam, hogy legalább két tanulság vonható le belőle. Az első az, hogy legjobban úgy ismerhetjük meg a világot, ha megbarátkozunk vele. A másik az, hogy létezik valamiféle kapcsolat a mi egyéni sorsunk és ezer meg ezer olyan ember és dolog jelenléte között, amelyeknek létezéséről semmit sem tudtunk vagy tudunk, pedig ezek a legmegdöbbentőbb módon befolyásolhatják vagy befolyásolják létünket, életünk alakulását, ezért, már csak saját érdekünkben is, törekednünk kell arra, hogy xae csak azt ismerjük meg, ami itt van, a közelünkben, hanem azt is, ami ott van, a távolban, valahol a bolygónkon. A megismeréshez a barátságon át vezet a legjobb út. Ezt tanítja Saint-Exupéry, akinek egész írásművészetét mély, elszánt humanizmus hatja át. Csakhogy nem 103
