Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 7-8. szám - Valastyán Tamás: Hogyan lehet valaki perzsa? (Szerb Antal naplóiról és leveleiről)

olyan könnyű dolog barátságot kötni a világgal, sőt, teljes egészében nem is lehetséges. A világ összetett, ellentmondásos, paradox természetű, sok benne a jó, de sok a rossz is, nem mindenkiben, és nem mindig van meg az a hősiesség, amely ahhoz kell, hogy jósággal győzzük le a rosszat.

Amikor manapság a XX. századról beszélünk, úgy határozzuk meg mint két világháború, két pusztító totalitarizmus, mint Auschwitz és Vorkuta, Hirosima és Csernobil borzalmas évszázadát. A XX. századhoz fűződik azonban egy a történelemben példa nélküli dolog is: megszületett a harmadik világ. Egész földrészek, több tucatnyi ország, emberek milliárdjai lettek függetlenek, s alakítottak önálló államot. Ilyen méretű esemény nem volt és már soha nem is lesz az emberiség történetében. Sorsom úgy hozta, hogy tanúja és krónikása lehettem ezeknek a változásoknak.

A gyarmati függésben élő népek függetlenségi és szabadságmozgalmához társult még egy folyamat, nevezetesen a falusi lakosság gigantikus méretű elvándorlása, városba települése. A XX. század elején paraszti tömegek népesítették be bolygónkat - ők tették ki a lakosság 95 százalékát, napjainkban viszont a világ lakosságának több mint a fele városban lakik. Ez a tény nem csupán száz és száz milliók életmódját változtatta meg. Megváltoztatta a kultúrájukat és mentalitásukat is. A tegnap még zárt falusi közösségben élő emberek hirtelen a nyitott, laza és csábító tömegkultúra közegében találták magukat, abban a tömegkultúrában, amely annyira jellemző a globális társadalomra, ezt pedig közösen építjük mind, akik bolygónkon élünk.

Mi jellemzi leginkább bolygónk mai állapotát?

Először is az, hogy békében élünk. Amikor ezt mondom, mindig ellenkezést hallok: hogyhogy? És Ruanda? És Bosznia? És Belfast? És igazuk van a tiltakozóknak. Minden halál tragikus, minden háború szerencsétlenség és sorscsapás. Én azonban bolygóméretekről beszélek, s ilyen esetben fontosak az arányok. A világban mintegy harminc fegyveres konfliktus zajlik, ám a konfliktusok által közvetlenül érintett emberek száma a föld lakosságának kevesebb mint egy százalékát teszi ki. Tragédia, hogy ez az egy százalék szenved a háború miatt, de milyen nagy dolog az, hogy 99 százalék békében él! Nincs már potenciálisan megsemmisítéssel fenyegető hidegháború. Évek óta nem került sor államok közötti háborúra. A jelenlegi konfliktusoknak belső, polgárháborús jellegük van. Mi több, míg korábban minden helyi konfliktus a világháború veszélyét hordta magában, addig ma fordított a helyzet - ha valahol ilyen konfliktus tör ki, a nemzetközi közösség arra törekszik, hogy azt elszigetelje és elfojtsa.

Miért tartja magát mégis az a meggyőződés, hogy jelenleg a mészárlások, tömeggyilkosságok, rakéták, romok korában élünk? Hogy erre válaszolhassunk, tisztáznunk kell azt, hogy milyen helyzetbe került az ember az utóbbi két-három évtizedben. Korábban a világra vonatkozó ismereteket saját tapasztalataiból, hozzátartozói elbeszéléseiből vagy a sajtóból merítette. Ehhez a hagyományos, szinte tapintható valósághoz azonban most, az elektronika korában egy másik, párhu104