Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

(Egy európai éjszaka) Az olasz polgárok kapkodva, az utolsó pillanatban léptek az urnák elé. Estére hosszú sorok a szavazóhelyek előtt, úgyhogy sok szavazóhelyen még a hajnali órában is tartott a szavazás. Az első részeredményeket reggelre ígérték, az első exit poll eredményei szerint Berlusconi jobbközép koalíciója vezet. A közvélemény-kutatók az Európai Unión belül nagy aggodalmakat keltő sajtócézár kiütéses győzelméről beszélnek. Ausztria után Olaszország! Reggelre azonban kiderül, előnye mégsem olyan nagy. A jelölt ígéri, hogy rendet tesz, s gondoskodik, hogy az olaszoknak legyen mit aprítani a tejbe. A választási inga ingerülten az életszínvonal felé lendült ki. Ami idővel könnyűszerrel a szimpla demagógia prédája lehet. Mindez ott játszódik le, ahol az életszínvonal mégis magas. Nyomasztó európai éjszaka! A brüsszeli bölcsek magabiztosak, mindenki meg van győződve arról, hogy nem történik nagyobb baj. Nem! De valami mégis történik.

(Ide jutottunk'.) „Nem állok szóba vele", mondja egy vidéki banktisztviselő. „Kivel?" „Tamással." „Miért?" „Mert ő egy másik kisebbségi párt tagja. Állandóan ócsárol bennünket." Ide jutottunk, gondolom magamban. Valamikor a nyolcvanas évek végén együtt léptek ki egy másik pártból. Megosztották gondjaikat, együtt iszogatták a fröccsöt a kisvárosi kocsmában. Elégedetten idézik meg ifjúságukat. Szép volt. Aztán ötvenévesen meg akarták változtatni a világot. Ez is szép volt. Aztán a világ megváltoztatta őket. Ki a tettes?

('Tömjénillat) A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja részese belépett a kormányba, ám rövid időn belül kiderült, hogy a pártvezetők a kelleténél jobban belesüppedtek a bársonyszékekbe. Az értelmiségiek, éppen azok, akik a szlovákok iránti nyitottságukról ismeretesek, mint például Grendel Lajos és Szigeti László, ez ellen kifogást emeltek. Nyilvánvaló - állapítja meg a Pro Minoritate című kisebbségi folyóirat szaktanulmánya -, hogy ez eltökéltebb fellépésre ösztönözte Bugár Béla pártelnököt. Ez a példa a szlovákiai magyar politikai elit érettségét bizonyítja, azt, hogy hisznek a közéletben, s tudják, hogy ez nélkül nem létezik kisebbségpolitika. Sajnos, a mi politikai elitünk kormányzati szerepvállalásáról csak dicshimnuszokat lehet írni, ha pedig az elmarad, akkor az elit tömjénezi önmagát. Nyilatkozatok, közlemények, interjúk tömkelegé. Csak két dologról feledkezünk meg: az életről és a szellemről.

(jancsi és Juliska) A vízvezeték-szerelő a csapokat javította. Első osztályú olasz áru, fontolgatta magában, majd beletörülte a kezét a patyolat-tiszta törülközőbe és kilépett a fürdőszobából. A háziasszony befejezte a kávéfőzést. Az elnyomásra panaszkodott. „Szegény Jánosom, ez lesz a sorsunk, amíg élünk" hajtogatta, miközben a kávé mellé helyezte a finom csokoládés tortát. „Ismerd el Juliska, melyik párt tagja vagy?", kérdez rá a mester cselesen. Jogot érzett rá, hiszen egy faluból származtak, együtt jártak az elemi iskolába. Csakhogy Juliskára rámosolygott a szerencse, férjhez ment egy ifjúsági vezetőhöz, ennek köszönve a gimnázium befejezése után titkárnő lett egy bankban. O meg csupáncsak egy szerszámosládával érkezett a városba. Juliska zavarba jött. Bevallotta, hogy ő bizony a kormánykoalíciót alkotó párt tagja. „De csak a férjem miatt" kuncogott. A mester megbámulta a drága csillárokat és a bútorokat. A szőnyeg is első osztályú, gondolta magában és csettintett egyet a nyelvével. Az asszony tovább kuncogott, megigazította a térdén a pongyoláját. Cinkoskod- va összemosolyogtak, majd az asszony hirtelen a férfi vállára borult. Mintha régi szeretők lettek volna. Vagy talán panaszkodni kívánt csak, maga sem tudván, hogy mire. Vagy egyszerűen megkívánta a férfit, mint a csokoládés tortát. Szeretkezés közben a régi szép időkről beszélt. Az ifjúságról. Egy óra múlva kitessékelte a mestert, mert a férjét várta haza. Mindennek megvan a maga ideje. A vízvezeték-szerelő napok múlva is csak azt sajnálta, nem német márkában kérte a munkadíjat. Pedig úgy szokta. Miért került olyan gyerekes zavarba, morfondírozott magában, hiszen mindig márkában kérte a bért. Napokig még a

68