Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - A. Gergely András: Ájulattól hökkenésig (Alkalmi könyvismertetések)
a műben, az interpretáció lehetőségeit kihasználva alkotja meg lehetséges modelljét. A Széchenyi személyiségén pszichologizálók valamely külső hatás és indíték irányában kutatnak (s a kortársaitól egészen napjaink történész-nemzedékeiig számosán illenek ebbe a csoportba), a józan ész lélektani valószerűségeit előnyben részesítő, hermeneutikai problémát megfogalmazó kutató viszont „olyan szövegtani kérdéseket" tesz föl, „amelyek megválaszolása nélkül nem lehetséges modern Széchenyi-kép" (Gyáni, 42. old.). Laczkó Mihály könyve tehát lélektani és szövegtani, kevéssé „fejlődéstörténeti", ám annál inkább retorikai megfejtést ajánl a jellemrajz részleteinek megértéséhez, s nem csupán Széchenyiéhez, hanem a politikus és történész (egyebek közt nem-szokványos Széchenyi-értelmezéssel is kísérletező) Grünwald Béla párizsi öngyilkosságának interpretálása során is. Melankolikus, neurotikus hősök? Egy hektikus kor pszichoszomatikus áldozatai? A politikával összefüggő sikerképességben megrendült, organikus elváltozásokat mutató, ambiciózus közéleti cselekvők? Elborult - vagy épp nagyonis világos elméjű - emberek, akiknek cselekedete nem puszta esemény, hanem kortörténés? Mindez (röviden) összegezhetetlen. A szellemi és lelki portrék rajzolata a reformkor, „A régi Magyarország" és „Az új Magyarország" filológiai elemzéssel kiegészített pszichotörténeti bemutatása pedig a nagy változások kora jelentős alakjainak megértése felé vezeti az olvasót - nem minden meghökkenés nélkül... A szövegkutatás, a narratív pszichológia mint metaelmélet olyan határterület a pszichológiai reprezentációkutatásban, amelynek a tartalomelemzéstől a személyes dokumentum-értelmezésig igen karakteres horizontja kezd kialakulni, mellőzve a kutatások kezdeteit átható posztmodern ideológiát, s olyan (teszteket és kísérleteket is elhanyagoló) gyakorlattá lesz, amely a pszichológiai változókat terjedelmes szövegek elemzése révén határozza meg. Ehmnnn Bea kötete interjúk, önéletírások, naplók és személyes dokumentumok tartalom- elemzése révén közelít ehhez a kérdéskörhöz: magánlevél vagy internetes szöveg, történetszerkezet vagy emlékezeti sémák, életutat vagy identitást tükröző elbeszélésmód értelmez- hető-e mennyiségi alapon, avagy minőségeik meghatározásához narratív pszichológiai közelítés szükséges... - kérdezi A szöveg mélyén. A pszichológiai tartalomelemzés című kötet, mely az Új Mandátum kiadásában tartalmi formák, befogadói hatások, kommunikációs standardok hagyományait is bemutatva, a kortárs komputerszótárak eszközrendszerét is érintve vázolja fel a kontextuselemzés új útjait, és következtetéseiben egy szekvencionális- transzformatív modell használatára tesz javaslatot. Az egyszerű, „mezei" olvasó számára már nem is „kínaiul", hanem intermetodológiai alapozottságú szemantikai hyperspace- kódokként jelentkező tartalomelemzési módok azonban minden riasztóságuk dacára éppen azt (az „asszociációk ösvényén" eltévedni nem akaró) kutatói magatartást teszik lehetővé, amelynek szelídebb filosz-történész változata már Lackó Mihálynál is megjelent. A közlések, közlemények szimbolikus jelentéstartalmainak és lehetséges megfejtéseinek (szó szerint) klasszikus példái Ehmann Bea ismertetésében is azok a korai nagy antropológusok (Bronislaw Malinowsky, Alfred Reginald Radcliff-Brown, Margaret Mead vagy Gregory Bateson) voltak, akik messzi tájak népei közt készült interjúik, megfigyeléseik és tárgyi gyűjteményeik alapján odahaza írták meg értelmező elméleteiket és „sűrű leírásaikat", úgy érezve, hogy kellőképpen objektívak maradtak, holista módon minden elemet megvizsgáltak, monumentális saját kultúrájuk nyitott maradt és befogadó lett a bennszülöttekéhez viszonyítva, s feladatukat az időtlen értékőrzés legitimálja. Ezt a komplex feltárásmódot a modernista etnográfusok immár a résztvevő megfigyelés módszerével egészítették ki, végtelen komplexitású kutatási adatbázist szerveztek meg feldolgozásuk kedvéért, s a végén mégsem értették, hogy miért mondtak megtévesztő információkat a megkérdezettek...? Ezt a módszertani folyamatot a résztvevő megfigyelőből résztvevő íróvá váló kutató értelmezte át, akinek a társadalmi szövegeken keresztül lényeget megragadó tapasztalata az antropológia írásbeli fordulatát idézte elő, végül immár az elméleteket is mint (posztmodern) terepről hozott meséket jelenítették csak meg, narratív terminusokban. Nos, ezt a nyelvészeti fordulatot s a kulturális vizsgálódásokban népszerűvé vált tömegkommunikációs kutatást az immár 96
