Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 6. szám - Podmaniczky Szilárd: Feltétlen emberek (novellaciklus)
Podmaniczky Szilárd Feltétlen emberek A kucsma Józsi bácsi a régi fotók között keresgélt a fiókban, s ahogy mind mélyebbre túrt, valami enyhén szőrös és bundás anyagba ütközött az ujja. Először hidegrázva kapta ki a kezét, tudja a csuda, miféle elhalt szervezet maradványa lapul ott meg, de elvileg, ahogy gondolta, semmilyen szagot nem érzett, ezért újfent a képek alá nyúlt. Kiemelte és látta, hogy bizony az egy szép régi kucsma. Még gyerekkorában kapta, amiért minden héten friss tejet hozott a szomszéd macskájának, s bizony kemény telek dúltak akkor, ő pedig fejetlen, pardon, gondolta, fedetlen fővel araszolt a hóban. Formálisan kiigazította az összelapult fejfedőt, és mihamar a fejébe illesztette. Pesztonka is gyerekkorát idézte a szobájában. Egy régiségboltban vékony celofánba csomagolt gyurmahengereket talált, megadta értük az árat. A gyurma szaga először is, nézegette Pesztonka a rudakat, majd mind hevesebben gyurmázott. Először is vörös színű macskát zöld farokkal, és apró, sárga szemekkel. Hamar feltette a lemezjátszó üres korongjára, nézzük csak, milyen életerő lakik benne. Márton egy zacskó földdel tért haza, hogy átültesse a kiszáradt külföldi biomasszában sínylődő virágokat, ám fegyelmezni kellett magát, keze állandóan ikebanázásra állt. Segítenél egy pillanatra, kérte Márton Pesztonkát. Márton előadta problémáját, hogy a keze kissé irányíthatatlanná vált, mire Pesztonka már tudta is, mi a megoldás. Előhozta a gyurmamacskát, és Márton kezébe nyomta, tartsad, parancsolta segítőkészen; majd meglátod, egy kézzel nem tudsz ikebanázni. Márton azonnal elkapta a macskát, tenyerében egykettőre marokerősítőként funkcionált, de legalább a virágok életben maradtak. Pesztonka visszament gyurmázni, és rögvest kitalálta, hogy meglepetést készít Józsi bácsinak. Mivel az öreget a régi képek körül látta sündörögni, gondolta, gyúr neki egy tortát, egy szál gyertyával, születésnapra, az már úgyis olyan régen volt, hátha megint meglepődik. Józsi bácsi feje fölé emelte a kucsmát, mikor Pesztonka megjelent neki, kezében a lila tortával, s rajta az egy szál imbolygó, barna gyertyaszállal. Isten éltessen, mondta Pesztonka, mire Józsi bácsi teljes szívből meghatódott, s bizony nem is gondolt arra, milyen messze van még a születésnapja. Hát jó, sóhajtott mélyet Józsi bácsi, fejére tette a gyerekkori kucsmát. Am a kucsma egyből a szemébe csúszott, s így, elzárva a fénytől, kezében az egy szál gyertyás tortagyurmával, halkan suttogta Józsi bácsi: köszönöm, még egyszer köszönöm, de nem fér a fejembe ez a kucsma, hogy lehet az, hogy gyerekkorom óta összement a fejem... 47
