Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 6. szám - Jász Attila: Semmiről valamit (vers)

nemű lélek), hogy a látszólagos keresésben és a majd minden pillanatnyi megtalálások reményei között elveszítse végre magát, és önmagában a költőt. (Ezért használ toliként is, miként Kosztolányi, töltőt.) De ne lazíts még kedves olvasó, sőt,

nemcsak néző vagxj, hanem a főszereplő is a filmben, amit ő vetít eléd. Hogy mindazt, amit szeretnél, elérd. Azért vigyázz, a folytonos figyelésben elfárad a lélek, s kötelező lesz, hogi/ sorról sorra élvezz. így szemed elől eltűnik a lényeg,

ami marad, az csak csupa részlet, részlet, részlet. Ahogy nem találja a boncmester se, hiába tudja, hogy ott van a keze között, még benne a húsban, a lélek. (De biztosan érzi, ott volt, hiszen hűl már helyén az élet.) Téged is ez

érdekel, érzem, és érzi ő is ( a költő), a szövegtestben is benne, a holtban az élő. De hogy hol, ő se tudja, bár keresi folyton. (A kétségbeesés redői, a játék és az áthallások, vagy a megfeszített jelentések mögött, fölött, között.) Pedig ott

pulzál „valahol", dobog, feszül, pörög. Motoszkál az avar alatt, zörög. Szóval, tudod, a lényeg tényleg örök. És sajnos nem öröklődik, és persze nem is mindig emlékszik rá, csak arra, hogy felejt az ember. (Hogy valamit folyton el.) Ahogy

egy gyerek, ahogy egy isten, bizonyos tárgyakat felemel vagy éppen elejt. Am a valóság mindig hihetetlenül fest, a mese almája pedig elveszett. Miként a Hang, mely verses testet öltve, sorról sorra minden tojást kiköltve, kiscsirkeként

szaladna az Örökkévalóság felé, hiába is kiabál az olvasó, elég. A költő egy kicsit mindig lökött, kacsingat feléd, és persze kellően makacs, csak halad, halad, nem tudod megfogni, akár a fürdőkádban rekedt háromnapos halat.

Rút kiskacsa, ringatózik a tó vizén, s azt hápogja neked rekedten, nem én, nem én, nem én. És nem vagyok perverz, transzvesztita, ha akarod, dorombolok, miként egy elveszettnek hitt cica. A frissen meszelt falat halakkal firkálja össze,

de azt mondja, ácsi, ez még nem ám az összes. Figyusz bácsi, nem is fal ez, hanem ó, egy tó. És csapkod meg tátog (megint csak hal). Es tök süket, semmit se hall. A fürdőkád túlcsordul, míg ő a lencsét főzögeti a békáknak s a gázlómadarak bütykös