Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 4. szám - Orosz László: Egy monográfia előmunkálatai (Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete - 1790-1867)
Orosz László Egy monográfia előmunkálatai Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790 - 1867) A magyar irodalmi topográfia több évtizede megfogalmazott kutatási terve egyrészt az irodalomtörténeti kutatásokat elősegítő, a párhuzamokat fölöslegessé tevő „adatbank" készítésében látta a célját, másrészt - hangsúlyosabban - az irodalmi kultusz szolgálatában, a hagyományok iránti érdeklődés fölkeltésében és erősítésében. Kerényi könyve túlmutat ezeken a célkitűzéseken. A táj, a megye nála nem csupán és nem is elsősorban színhely, hanem önkormányzati szerv, s mint ilyen az irodalmi műveltség támogatója, sőt esetenként létrehozója. A vizsgált korszak első, nagyobbik felében, 1848-ig Pest megye „vezérvármegyei" feladatként országos kisugárzású kulturális tevékenységet végzett, az önkényuralom idején erre már nem volt lehetősége. Nemcsak az időbeli arányok (hét évtizeddel szemben kettő) szabják meg a könyv arányait (a Függelékkel együtt 300 oldalnál több szól az 1849 előtti időről, alig több 20-nál az 1849 utániról), hanem az is, hogy Pest megye levéltárában a szabadságharc előtti évtizedekről találhatott a szerző irodalomtörténeti forrásként eddig még nem kiaknázott anyagot. Különbözik Kerényi könyve az elkészült vagy készülő irodalmi topográfiáktól földrajzi és időbeli határainak megvonásában is. Nem a mai Pest, hanem a történelmi Pest-Pilis-Solt vármegyét tekinti műve tárgyának, hozzászámítva a területébe ékelődő, noha törvényesen csak a kiegyezés után (1876- ban) hozzá csatolt Kiskunságot is. A politikatörténeti határok (1790,1867) pedig az irodalomtörténetben is fontosak: az e két évszámmal határolt korszakban jutott uralomra a magyar nyelvű szépirodalom, Kerényi találó megfogalmazása szerint a polgári értelemben vett nemzeti irodalom. A 19. század első felében a vármegyék a politikai életben betöltött szerepükhöz hasonló fontosságút kezdtek játszani az irodalmi életben is. Néhány ezt tanúsító adat: Széchényi Ferenc a nemzetnek ajándékozott könyvtára katalógusát megküldte minden megyének; megyei kezdeményezésre könyvtárakat alapítottak; Horvát István Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak vcdelmczletések a nemzeti nyelv ügyében (1815) című könyvéből a megyék többszáz példányt rendeltek és osztottak szét; Vitkovics Mihály azt javasolta, hogy a megyék vállalják a könyvterjesztést: a levéltáros vegye át bizományba az új könyveket, s árusítsa a megyegyűlésen megjelenő nemeseknek. Megnehezíti Kerényi könyvének az ismertetését, hogy legfőbb értéke a részleteiben van: korábban észre sem vett, vagy kellő figyelemre nem méltatott jelenségek fölmérésében. Néhányat említek ezek közül: A sokadalmak irodalomszervező ereje című fejezet a könyvkiadásnak a pesti vásárok idejéhez való alkalmazkodására hoz példákat (megtoldhatom ezeket azzal, hogy a Bánk bán az 1820. nov. 15-i Li- pót-napi vásárra jelent meg); „A tiszti szótáriról szólva Kerényi fölhívja a figyelmet arra, hogy ennek Pest megyétől kiindult kezdeményezése milyen fontos lépés volt a magyar nyelv használati körének kiterjesztésére; A művész mint jogalany fejezet hagyatéki eljárásokról szól, többek közt Kisfaludy Károly hagyatékáról, amelyből az emlékére alapított Kisfaludy Társaság nőtt ki. Pest megye színházpártoló szerepeit főként Kerényi korábbi kutatásai révén már megismerhettük, kevésbé tarthattuk számon a folyóirat- és hírlapirodalomnak e könyvben részletesen bemutatott támogatását. Irodalmi topográfia keretébe is illenék a megyeszékhely közelében fekvő helységek: Pornáz, Gomba, Pécel, Törtei, Főt irodalmi szerepének feltárása, Kerényi azonban erről nem inventáriumot készített, hanem az 1810-es, 1820-as évek irodalmának tárgyválasztásban és ízlésvilágban jelentkező egyik jellegzetes vonását, az udvarházi és a városi életforma közötti érintkezést mutatta meg, az így létrejött „udvarházi klasszicizmust" (Szauder Józseftől kölcsönözve a megjelölést), amely - biedermeier köntösben - már a romantikát előlegezte. Az ízlésváltás más irányába mutat a mezővárosi és falusi értelmiség által kedvelt és művelt, Kerényitől szintén feltárt „alkalmazott literatúra": lakodalmak, keresztelők, temetések, névnapok és 124
