Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Tarján Tamás: Elég a jóból (Magyar badar)
ma?"; V. Sz.), a 225. jellemrajza (K. I.), a 227. (Csenger - tenger - úthenger; nem Cs. K. írta, hanem K. I.), a 235. (Torokka - dologra - le-torkolta!; T. D.), a 262. (Patyomkint - hagyom kint! - naponkint!"; P G. Zs.), a 274., egy Trágáriácska-sorozat részeként (Gabikát - rabigát - a likát; L. L.), a „ni, mijen dicnók"-ból a 278. (Igor - mikor - dákói szigor; B. R.), a 289. (kúrtam Furtán - furcsán-kurtán - kurtán kórt a Kurt ám!"; T Gy.), a 2%. (Szerén - tízszer én - visszerén; H. K.). A kisebb-nagyobb ciklusok mellett a támadás-védés- visszaszúrások is látványosak: 168., Mikrocsip (O. O.) - 169., Visszacsíp (V. Sz.), 64., Hatodik kerületi limerik (Sch. G.) - 65., Hektorfellebbez (M. M.). A kötet szerzőiről külön névmutató tájékoztat. Kitűnik, hogy a hazai limerikírás olyan óriásai folytak be a munkába, mint Boda Béni, Vác Demeter, Vadász Géza, vagy az e sorban is tán legnevesebb Névtelen. A copyright-névsor és e mutató eltéréseit olyasfajta rejtvényfejtő mutatványokkal lehet (esetleg) feloldani, amilyenekre limerikzanzáink esetében is szükség lehetett. Járuljunk hozzá a megfejtésekhez annyival, hogy - mások mellett - Bognár Róbert, Csengery Kristóf, Csukás István, Fodor Ákos, Gergely Ágnes (a magyar limerikezés egyik úttörője), Hamvai Kornél, Határ Győző, Imreh András, Kertész Iván (elszabadulva az operák mellől), Kovács András Ferenc, Lator László, Magyar László András, Mesterházi Mónika, Nádasdy Ádám, Orbán Ottó, Papp Gábor Zsigmond, a tíz sorukat együtt költő Peer Krisztián és Térey János, Schein Gábor, Szőnyi Ferenc, Tandori Dezső, Tímár György szatirikus vénájára számíthatott a spiritus rector, Várady Szabolcs, aki csak maga tudhatta néhányukról, hogy e műfajban is otthonosak (s volt, akitől kért, de nem kapott; és, mint mondja, lehetett, akitől kérnie kellett volna, de nem kért). Öt-hat játszótárs felbukkanása e terepen örömteli meglepetés. A többiek költőversenyeken, televíziós képernyőn sokszor igazolták rátermettségüket, és általában tevékenységük fő ágába is belenő a limerik igényelte gondolkodás- és formálásmód. Átütőbb jelenlét volt remélhető - szép számú fabrikátuma ellenére - Kovács András Ferenctől, az imitációk nagymesterétől; eléggé visszafogta magát Ferencz Győző; s úgy fest, Varró Dániel a közelmúltban műfordításainak nyelvi univerzumára s nem másra összpontosított. A kiadónak látnivalóan szívügye volt a könyv. A fekete és a fehér színt összeugrasztó tervezés Fábián István érdeme (aki azonos az 1984-es A képzelet bádogtornyai és az 1990-es Némulat képverseket és illusztrációkat is készítő képzőművész-költőjével). A szokatlan - majdnem négyzetes - formájú, itt-ott karikatúrákkal élénkített antológia ferdén vágott fekete dobozkába került, amitől ütköztető karaktere, vidám szo- katlansága, az humour noirral határos groteszkuma még szembeszökőbb. A gyűjtemény az irodalmi rangú - bizonyos fokig műfajteremtő - magyar humor létének és önismeretének tanújele. Igen jó, s mert saját lehetőségeivel majdnem minden ízében arányos, éppen elég a jóból. Lóháton (részlet) 105
