Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Tarján Tamás: Elég a jóból (Magyar badar)

ma?"; V. Sz.), a 225. jellemrajza (K. I.), a 227. (Csenger - tenger - úthenger; nem Cs. K. írta, hanem K. I.), a 235. (Torokka - dologra - le-torkolta!; T. D.), a 262. (Patyomkint - hagyom kint! - naponkint!"; P G. Zs.), a 274., egy Trágáriácska-sorozat részeként (Gabikát - rabigát - a likát; L. L.), a „ni, mijen dicnók"-ból a 278. (Igor - mikor - dákói szigor; B. R.), a 289. (kúrtam Furtán - furcsán-kurtán - kurtán kórt a Kurt ám!"; T Gy.), a 2%. (Szerén - tízszer én - visszerén; H. K.). A kisebb-nagyobb ciklusok mellett a támadás-védés- visszaszúrások is látványosak: 168., Mikrocsip (O. O.) - 169., Visszacsíp (V. Sz.), 64., Hatodik kerületi limerik (Sch. G.) - 65., Hektorfellebbez (M. M.). A kötet szerzőiről külön névmutató tájékoztat. Kitűnik, hogy a hazai limerikírás olyan óriásai folytak be a munkába, mint Boda Béni, Vác Demeter, Vadász Géza, vagy az e sorban is tán legnevesebb Névtelen. A copyright-névsor és e mutató eltéréseit olyasfajta rejtvényfejtő mutatványokkal lehet (esetleg) felolda­ni, amilyenekre limerikzanzáink esetében is szükség lehetett. Járuljunk hozzá a megfejtésekhez annyival, hogy - mások mellett - Bognár Róbert, Csengery Kristóf, Csukás István, Fodor Ákos, Gergely Ágnes (a magyar limerikezés egyik úttörője), Hamvai Kornél, Határ Győző, Imreh András, Kertész Iván (elszaba­dulva az operák mellől), Kovács András Ferenc, Lator László, Magyar László András, Mesterházi Mónika, Nádasdy Ádám, Orbán Ottó, Papp Gábor Zsigmond, a tíz sorukat együtt költő Peer Krisztián és Térey Já­nos, Schein Gábor, Szőnyi Ferenc, Tandori Dezső, Tímár György szatirikus vénájára számíthatott a spiritus rector, Várady Szabolcs, aki csak maga tudhatta néhányukról, hogy e műfajban is otthonosak (s volt, akitől kért, de nem kapott; és, mint mondja, lehetett, akitől kérnie kellett volna, de nem kért). Öt-hat játszótárs felbukkanása e terepen örömteli meglepetés. A többiek költőversenyeken, televíziós képer­nyőn sokszor igazolták rátermettségüket, és általában tevékenységük fő ágába is belenő a limerik igé­nyelte gondolkodás- és formálásmód. Átütőbb jelenlét volt remélhető - szép számú fabrikátuma ellenére - Kovács András Ferenctől, az imitációk nagymesterétől; eléggé visszafogta magát Ferencz Győző; s úgy fest, Varró Dániel a közelmúltban műfordításainak nyelvi univerzumára s nem másra összpontosított. A kiadónak látnivalóan szívügye volt a könyv. A fekete és a fehér színt összeugrasztó tervezés Fábián István érdeme (aki azonos az 1984-es A képzelet bádogtornyai és az 1990-es Némulat képverseket és illusztrá­ciókat is készítő képzőművész-költőjével). A szokatlan - majdnem négyzetes - formájú, itt-ott karikatú­rákkal élénkített antológia ferdén vágott fekete dobozkába került, amitől ütköztető karaktere, vidám szo- katlansága, az humour noirral határos groteszkuma még szembeszökőbb. A gyűjtemény az irodalmi rangú - bizonyos fokig műfajteremtő - magyar humor létének és önismeretének tanújele. Igen jó, s mert saját lehetőségeivel majdnem minden ízében arányos, éppen elég a jóból. Lóháton (részlet) 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom