Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 2. szám - Szigeti Kovács Viktor: Az elbeszélt hasonlóság (Darvasi László: Kínai novellák)
Szigeti Kovács Viktor Az elbeszélt hasonlóság Darvasi László: Kínai novellák A Kínai novellák Darvasi László ötödik elbeszéléskötete, melyben tovább fokozódik az a beszédmód - már az előző, a Szerezni egy nőt című kötetben1 is erőteljesen jelentkezett -, mely a befogadónak a mítosz felől való olvasás lehetőségét kínálja fel. Ez a fajta olvasási lehetőség egyrészt a nyelvnek a mítoszt idéző működésével, másrészt a motívumok mítoszba nyúló értelmezésével jelentkezik, mind erőteljesebben. A magyar irodalom történetében kétségtelenül jelen van egy olyan hagyomány, melynek szövegei szoros kapcsolatban állnak mítoszi struktúrákkal (elég, ha csak Csáth Gézára vagy Krúdy Gyulára gondolunk). Jelen dolgozat nem arra vállalkozik, hogy Darvasi László prózáját elhelyezze egy ilyen hagyományban, mivel magát a hagyományt is nehéz felvázolni, hiszen a mítosz és az elbeszélő próza átjárhatósága máig sok kérdést vet fel. Annak ellenére is, hogy a mítosz és az irodalom kapcsolatával olyan teoretikusok foglalkoztak, mint Cassirer, Frege, Frye, Lévi-Strauss vagy Szegedi-Maszák Mihály. Máig nincs olyan paradigmatikusnak tekinthető elmélet, mely a mítosz működési módját anomáliák nélkül tudná bemutatni, így lehetővé téve az irodalom és a mítosz kapcsolatának tisztázását. Szegedi- Maszák Mihály szerint: „A mítosz úgy is jellemezhető, mint bármiféle történetmondással együtt járó lehetőség.“1 Elképzelhetetlen olyan elbeszélés, amely ne érintkezne a mítosszal, de olyan is, amely teljesen megismételné azt. Amennyiben mítoszi elemek valamilyen formában jelen vannak minden prózai alkotásban, úgy kényes feladat meghúzni azt a határ, melyen túl az irodalmi szöveget mítoszte- remtő/utánzó alkotásként értelmezhetjük. Azonban, az elméletek java része megegyezik bizonyos közös pontokban, melyeket a mítoszok állandó ismérveinek tekinthetünk. Ezek mind a narratíva, mind a grammatika szintjén megtalálhatóak. Ilyen a szerkezet körkörössége, a példázatjelleg, a hasonlóságon alapuló történetszervezés, vagy az erősen metaforikus beszédmód. A darvasi szövegekben a hasonlóság alakzatának működését szeretném megmutatni, mely hasonlóság szervezi mind a narratív, mind a szemantikai struktúrákat, így közelítve az elbeszélést a mítosz felé. Lao Szu útja egy olyan út, mely mindig máshol tűnik fel. Azzal, hogy mindig máshol tűnik fel, rög- zíthetetlen, így egyszerre van mindenütt és sehol. Mozgásban van, vagyis a világnak nem két pontját köti össze, hanem lehetősége van rá, hogy mindent összekössön mindennel. Ez a fajta mozgás feltét- ételezi azt, hogy az út nem a térből kiváló közeg, hanem a teljes tér lehetősége, a téré, melynek tagolatlansága teszi lehetővé a hasonlóságok megvalósulását: „A Csín akadémia hírlevele a tudósítás befejezéseként fölteszi a kérdést: „De mi köze ennek Lao Szu útjához?!" A hírlevél maga adja meg a választ. „Az, tisztelt olvasók, hogy a macska nem ölte meg a papagájt, csak megko- pasztotta". Idegen kézzel írt bejegyzésre lelünk a válasz alatt. A Csín Akadémia egyik jellegzetes módszere ez, az embereket izgató kérdésekre és problémákra lehetőleg több választ, megoldási lehetőséget felkínálni. A kérdés tehát az volt, hogy mi köze a papagáj esetének Lao Szu útjához. Az idegen bejegyzés: „Miért, tisztelt Akadémia, minek nincs köze hozzá?!"1 A szövegben a hasonlóságok rejtve vannak, de folyamatos reflexió van a létükre. A mítoszban a regénnyel ellentétben nem az okság a fő szervező elem, hanem a hasonlóság, nem a me- tonímia, hanem a metafora alakzatáé a főszerep. A hasonlóság körkörös szerkezete miatt egy fontos szemantikai különbség képződik meg: a regény célelvűségével szemben a mítosz befejezhetetlen. A kínai novellák legfőbb szervező eleme a hasonlítás, mely mind az értelmezhetőség egésze szempontjából, mind lokálisan centrális jelentőségű, pl.: „...a Fátyolvízesésről, melynek a hangja olyan volt, mintha száz énekes asszony fésülködne... „Középkorú ember volt, arca jobb felét vágás csúfította, ám a sebhely ragyogni kezdett, lm izgatott lett."‘i; „Olykor kétségbeesetten ráparancsolt a sötétségre, múljon el, és csakhamar meghasadt az égbolt keleti fele, s a hajnal szürkülete végigömlött a tájon. "6 Az idézett mondatokban a hasonlóság egy bizonyos fajtája, az analógia működik. Az analógia a mítoszi struktúrák egyik legfontosabb szer99
