Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (III. rész)

minisztérium titkára közölte: „A tavalyi, demokratikus változások óta 125 000 személy ka­pott jugoszláv állampolgárságot és több mint 80 000 kettős állampolgárságot." Tehát nincs akadály a kettős állampolgárság elismerése előtt, hacsak nem etnikai alapon osztogatják. Miért nem születik ebben a kérdésben államközi megegyezés Jugoszlávia és Magyaror­szág között? Egy kisebbségi magyar politikus szerint Orbán Viktor miniszterelnök vette le a napirendről, mondván, hogy nem aktuális. Orbán viszont másképpen nyilatkozik, ő a kisebbségi vezetőktől várja a kezdeményezést. A kapu, úgymond, tárva, de nincs, ki be­lépjen rajta. Kafkai helyzet született. Egy őr áll a kapuban, a kapu előtt egy ember a belé­pésre várakozik. Amikor a várakozó ember térdei megroggyantak, haja is megőszült, az őr fölényesen rászól: Ezt a kaput csakis Önnek szánták, Uram. (A szerb kormány koronatanúja) A vajdasági politikusok számon kérik a szerb kormánytól, hogy nem teljesíti október az októberi fordulat ígéreteit, konokul ragaszkodik a milosevici centralizmushoz, legfeljebb néhány látszatengedményre készül. Kasza József, a szerb kor­mány alelnöke cáfolja az ilyesfajta vélekedéseket. „íanak és Miodrag Isakov, a reformisták vezetője azt állítja, hogy tavaly október óta nem történt semmi az autonóm hatáskörök visszaszármaztatása terén, Belgrád csak ígérget. Ez így nem áll. Figyelembe kell venni, hogy a belgrádi kormánynak szem előtt kell tartania az egész ország érdekeit, és nemcsak a Vajdaságét. De mint a szerbiai kormány alelnöke tanúsíthatom, hogy megvan a jóindulat a Vajdaság irányában, hogy visszaadják a hatásköröket, s ez a munka éppen napjainkban fejeződik be." (Magyar Hírlap, 2001.11. 28.) (A Szlovák utcáról) Szemerkél az őszi eső. Esernyő nincs nálam, átázva betérek a Szlovák utcába, ahol már elhalkul a városi zúgás. A Szlovák utca neve mégiscsak fennmaradt. Át­vészelte az egypártrendszert, továbbá a nacionalista eufóriát is. A néhai Magyar utca neve viszont már csak az idősebb újvidékiek emlékezetében él. Álmélkodom a politikusok ra­vasz lépésein. Ösztönösen tudják, hogy nem kell mindent egyszerre megsemmisíteni, ha­nem lassan és apránként. Majdnem észrevétlenül. Mikor tűnik el a Szlovák utca? Vagy le­het, hogy megmarad, mivel előbb tűnnek el a szlovákok? (Pasié testamentuma) A szerb politikatörténészek között alig akad vita abban a kérdésben, hogy a legjelentősebb politikus Nikola Pasié volt. Az övé az a mondat hogy: „Bárhol is él­jen egy szerb, ha egyesülni akar Szerbiával, akkor nem érdeklődik annak belső állambe­rendezéséről." Azaz ne érdekelje, hogy demokrácia vagy diktatúra van-e, a nemzeti érdek mindennél fontosabb. Az ilyesféle elképzelésekről írt Bibó István. Ha a nemzet ügye fonto­sabbá válik a demokrácia ügyénél, akkor megnyílik az út a fasizmus felé, írta Bibó. (A visszatérésről és a megérkezésről) Bűntudatosan lépek be a temerini kertbe, és bámulom a lombhullást. Megérintem a fenyőfákat, amelyeket ültettem. Legalább ezek zöldellnek, ha visszatérek. Rövidesen hóréteg fedi be a gyepszőnyeget, én pedig továbbra is méltatlan le­szek a nyugalomra. Réges-régen mindig arról ábrándoztam, hogy nekiindulok valahova, s most látom, hogy megérkezni sem tudok. Csak visszatérni. De hova kellene megérkezni, faggatom magam az álmatlan éjszakákban. (A Miletic-szoborról) Az Újvidéki Figyelő nevű polgári egyesület szóvá teszi, hogy a főté­ren díszelgő Miletic-szobor már régóta nem odavaló. Fenyegető kézmozdulata nem biza­lomgerjesztő, sőt kimondottan provokatív. Az egyesület szerint a soknemzetiségű város főterére a megértés, a megbékélés, a tolerancia műalkotása illik. Akkor bizonyára sok más dolog is megváltozna ebben a városban. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom