Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Fekete J. József: A könyv és a könyv nélküli irodalom
Tibor ezek összegzésekor az irodalmunkban már a tizenhatodik századtól jelenlevő vizuális irodalomra (képversekre) visszautalva a statikus és dinamikus művekből összetevődő vizuális művek tipológiáját értelmezve beszél topo-logikus, ikonologikus alkotásokról, valamint olyanokról, amelyek rendeződve a toposzintaxis, az ikonoszintaxis, a tipográfiai séma, a tychoszintaxis, illetőleg a lettrizmus rendezőelvére alapuló metagrafika, poszt-írás és hyper grafika. Mindez - ne feledjük - nem képzőművészet, hanem szándéka szerint irodalom, akárcsak a klasszikus irodalmi formától messze elrugaszkodó hangvers vagy az annál fiatalabb performansz. Papp Tibor emellett felhívja a figyelmet a videó szövegközpontú használatára, illetve a kombinatorikára, a véletlenre, valamint a program és a monitor előtt ülő párbeszédére alapuló számítógépes szöveggenerálásra, ami ugyancsak nem új találmány, emlékezzünk csak Quirinus Kuhlmann tizenhetedik századi versíró gépére, ami ötletadója lehetett az egyazon művön belül dinamikus képverseket és szöveggenerált költeményeket létrehozó szöveggenerátoroknak25. Másfelől, az irodalmi szándékú alkotások korszerűsödése mellett, a devianciák szociológiája a deviánsnak tekinthető csoportokat és viselkedéseket alapvetően saját szabályokkal és kódokkal rendelkező kulturális jelenségként és életformaként mutatja be26, és arra a következtetésre jut, hogy kultúrává vált, ami deviancia volt, vagyis könyörtelenül döngeti az irodalom kapuit egy új nemzedék és megszólalási szokása, még akkor is, ha a megfelelés és az érvényesülés letéteményese egyelőre a hagyományos irodalmi kánon követése. Erre mutat ugyanis, hogy a számítógép és az Internet által kínált lehetőségekkel alkotó, hang-kép-verseket, -alkotásokat létrehozó fiatal nemzedék tagjai végtére papírra nyomott, az érvényes kánonokat követő munkáikkal váltak a mai értelemben vett irodalom részeseivé. Természetesen vannak, akik nem adják fel, és vannak, akik megszelídülnek. Az előbbiek - irodalmi szándékaiktól vezérelve - mégsem vesznek bele a tömegkultúra és a középszerűség diktátuma által létrehozott szövegfolyamba, az utóbbiak azonban könnyebben érvényesülnek - igaz, csupán a könyvet olvasók egyre szűkösebb táborában, ami végtére is - a háló lehetőségeihez és elérhetőségéhez mérten - viszonylagos kiváltság. Jegyzetek 1 A dolgozatban szabad prédaként használtam fel: Alföldy Jenő: Alom a jövő század irodalmáról Bodoky Tamás: A nárázmus diadala a honlapok felett Dévényi István: Blogoszféra Domonkos László: Szellem a palackból. Magyar Világháló - a világban élő magyarok ezredvégi üzenetei Esterházy Péter: A Bermuda-háromszög-a 21. század nyelvéről Fried István: A jövő irodalma: az irodalom jövője György Péter: Az irodalom fogalma és gyakorlata az új technológiai környezetben Kárpáti János: Elsietett volt a „villanykönyv" korszakámk beharangozása- lánczi -: Fátylas naplóírók Mészáros Zoltán: Az írott szó becsülete Papp Tibor: Új formák, új médiák a magyar irodalomban Reményi József Tamás: A jövő század olvasója Szegedy-Maszák Mihály: Nemzeti irodalom az egyesülő világban Vilém Flusser: Képeink Zsaklin Triste: Nőnaplók a neten című, a világhálón olvasható folyóiratközléseit, illetve cikkeit, és segítségükért itt mondok köszönetét. Az Interneten nem található forrásokat külön jelölöm. 2 < (http://www.archive.org) > 118
