Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Fekete J. József: A könyv és a könyv nélküli irodalom
Bibliája, vagyis könyve, tehát olvasmánya, azt pedig tudjuk, hogy a mobiltelefonok második generációja által lehetővé tett rövid szöveges üzenetek küldése és a számítógép használata olyanokat is írásra kényszerített, akik korábban nem éltek ezzel a mesterséggel, ám közülük sokan nem az összetettebb tartalmak irányába vonzódnak, hanem kukkoló hajlamukat elégítik ki pucér énekes- és színésznők, kellemetlen helyzetbe hozott politikusok hamisított fotói között lapozva, és akkor is élvezvén a kép által elbeszélt történetet, ha tudják róla: NEM IGAZ. Az Internetnek ugyanis nem mércéje az igazság. Szemünk előtt zajlik azonban egy folyamat, egy médiaforradalom, amelynek következményét némelyek a másodlagos oralitás kifejlődésében látják, amely a digitális technológia nyújtotta lehetőségekkel segíti új, kollektív műfajok kialakulását, és technológiailag is kifejezésre juttatja a szerző halálának filozófiai koncepcióját. Az írással meghatározott európai kultúrában nevelkedettek számára az írás és az olvasás valamiféle magasztosságot, szentséget, az igazságot hordozó megjelenési formát jelentett, és ezért nehéz elképzelnünk egy olyan új technológia által meghatározott világot, amelyben az írás és az olvasás nem hordozza magában az igazság attribútumát. * Az írott szó becsületével kapcsolatosan Mészáros Zoltán a következőképpen érvel: „Jellemző, hogy a masszoréta írnokok kezet mostak, mielőtt le kellett írniuk a Kimondhatatlan nevét, és ha egyszer tévedtek, az egész tekercset elégették, kollégáik (a középkori szerzetesek) hasonló gonddal másolták a vulgatát, noha inkább mással foglalkoztak, hogy a valdensek mindent kockáztassanak egy-egy nép nyelvén írott Bibliáért. Az egyiptomi írás papi írás volt, és görögül hieroglif írásnak (hieroglüphikon grammata) nevezték. Nos, a hieroglüphikos jelentése: szent vésetek (pontosabban a szó egyik fordítása ez lehet). A papiruszra írást is hieratikusnak nevezték, amelyben szintén benne van a hierosz, a szent szó. A kínaiaknál pedig a mandarinok évezredekig őrizték és másnak nem adták át az írástudás kiváltságát. Az írás a megörökítés eszköze volt, a transzendencia kapuja, és ezt jól tudták." „Az olvasni tanulás minden írástudó társadalomban valamiképpen beavatás is, ritualizált átmenet a függőség és a kezdetleges kommunikáció állapotából a közösségi emlékezet világába" - írja Az olvasás története12 című könyvében Alberto Manguel, és ezzel rámutat az olvasás titkos tudást hordozó cselekvés-jellegére, amit oly érzékletesen jelenített meg Dürer a Vulgata-fordításon dolgozó Szent Jeromos átszellemült arckifejezése és az asztalán heverő koponya között teremtődő jelképiségben - az olvasás a tudás és a bölcsesség tovább-hagyo- mányozódásának záloga. Az olvasás jelek megfejtése, és az ember egész élete során olvas, hiszen az őt körülvevő világ jeleit fordítja le a maga nyelvére és a maga tudásává. A könyv pedig olyan jelegyüttes, amit a jelentésközvetítés szándékával hoztak létre alkotói. Az írás azért döntő jelentőségű az emberi kommunikációban, mert segítségével elképzelhetetlen mennyiségű jelentéssel bíró jelet lehet megörökíteni. Az olvasásnak van egy ősi, még a második században lefektetett szabálya, vagy pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk, felismerése, amely az olvasás aktusának mérvadó meghatározásává vált, mégpedig az, hogy maga az olvasás is egyfajta - íratlan - palimpszeszt. A legújabban olvasott szöveg ugyanis mindig felváltja az előzőt, úgy írja felül azt, hogy egyben magába is foglalja, minden újabb olvasmány a korábbiakra épül. Az olvasás tehát kumulatív aktus, és mértani haladványt követ, minden megelőző olvasmány megtalálható a legutóbbiban. De akkor ki legyen a gazda?13 Az író, vagy az olvasó? - kérdezhetjük bátran Denis Diderot-val, kinek a portékája az olvasóban kumulálódó olvasmány, azé-e, aki az elsődleges szöveget megalkotta, vagy azé, aki az olvasás által értelmet ad neki? Azé-e, akinek írói munkája foglalkozásszerűen a kenyérkeresete, aki szellemi termékét materializálva áruvá tette és felkínálta a (szellemi és materiális) piacnak, vagy azé, aki a könyvesboltban megvásárolta és 108
