Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Fekete J. József: A könyv és a könyv nélküli irodalom
felmerülő kétely, hogy a szerzőt kivéve kit érdekel egyáltalán valaki naplója a hálón? Hiszen annyira személyes, partikuláris és efemer műfaj, hogy nehezen képzelhető el, hogy egy Ausztráliában élő magyar jelentősebb érdeklődést mutatna egy, például Mezőhegyesen születő, a világhálón folyamatosan jelenlevő napló iránt. Ahogy azonban a naplóírás ismét divatba jött, úgy fel is keltette maga iránt az érdeklődést: blogot írni és olvasni kulturális tevékenységgé lett. A műfaj építi önmagát, ez jelesen megmutatkozik Andrassew naplófolyamán is: a blogot figyelemmel kíséri és rendszeresen kommentálja az Arctalan nemzedék egyik meghatározó jelentőségű írója, Onagy Zoltán, a Terasz Irodalmi Szekciójának szerkesztője, de Andrassew naplójának társa, kiegészítője a Cseke Gábor által vezetett Milos Könyve, amelyet az erdélyi magyar költő Milosnak, Andrassew kisfiának ír. A 2002 májusa óta vezetett napló Milosnak mesél versekkel, képekkel tarkítva az élet dolgairól, és Andrassew weboldaláról nyílik Fruzsina naplója6 is, amelyben a vajdasági Nagy Farkas Dudás Erika jegyzi fotókkal illusztrált, irodalmi szándékkal íródó naplóját, kívüle pedig még egy egész sor szerző szerepel az Andrassew által bemutatásra kerülő Hungarian Blogger7 oldalain. A szépirodalmi szándékkal írt, és a világhálón szinte az írással azonos időben megjelenő naplók mellett azonban hemzsegnek a nem hivatásos írók blogjai, amelyek sajátos módon helyet követelnek maguknak az önkifejezést és a világ megértését célzó irodalmi szándék mellett, és ezzel egy sor dilemmát vetnek fel az irodalmiság mibenléte korszerű meghatározásában. Mára még eldöntetlen, hogy a blogolás exhibicionizmus, sznobizmus, szubkulturális tevékenység, a szürke hétköznapok dokumentálásának kényszer-cselekedete, vagy éppen az új irodalmiasság magának életteret követelő jelensége. A weblogok stílusa ugyanis a tényszerűtől a modoroson át az irodalmiig váltakozik, a szakírók szerint a műfaj8 a következőképpen definiálható: „Olyan webhely vagy weboldal, amely rövid, gyakran frissített jegyzeteket tartalmaz. A jegyzetek kronológiai sorrendben olvashatók. Tartalmuk bármi lehet: linkek más webhelyeken található, a szerző által érdekesnek tartott dolgokhoz, rövid beszámoló az olvasmányokról, a szerző személyes életének történései, képek, versek stb. Ami lényeges, az a személyesség, a közvetlenség, a rövid információdarabok időrendben elrendezve. Nevezhetjük egy új mozgalomnak, ami visszahoz valamit az Internet kezdeti, eredeti frissességéből és fésületlenségéből." A blogoló az blogoló, és nem irodalmi trónkövetelő: maga a műfaj lehet azzá. A blogolás - tegyük hozzá - alapvető lényege, hogy egyetlen gondolat se maradjon publikálatlanul. Dévényi István szerint a webnaplók tulajdonképpen semmilyen fontos információt nem tartalmaznak, a blogoszféra egyenesen az öndicséret vég nélküli megnyilvánulása, az egyik gyakorló naplóíró, Fruzsina, vagyis Nagy Farkas Dudás Erika megállapítása pedig, hogy a webnapló nem egyéb, mint a gondolat abortusza9. S ami ismét sajátos, a blogolás lassan női műfajjá evoluál - a bátor becslések jelenleg fele-fele arányra teszik a weblogokat író férfiak és nők arányát. Zsaklin Triste témába vágó cikkében még a férfiaknak ítéli a vezető szerepet, amire Angelday Plastik)át, Razzia Razzlogját, a Neurológiát, a Mntula.hu és a Technocol csoportos weboldalakkal ad példát, de jelzi a nők nyomulását a weben, és néhány jellemző vonásukat is csokorba gyűjti. Ezek szerint a nők naponta többször is frissítik naplóikat, szinte minden kezük ügyébe kerülő megoldást kipróbálnak naplóírás közben, valamint statisztikát vezetnek a látogatókról. Pontosabban rendszeresen látogatják a Statcenter nevű oldalt, ahol pontosan látható, ki mikor és mire kattintott rá. A -lánczi- aláírású cikk szerzője pedig közzé is tett néhányat a magyar blogger- lányok internetes címeiből10. Az Internet egy másik - távolról sem irodalmi - zsánert is felvetett, a fake-et, vagyis a közismert személyek arcát számukra előnytelen helyzetbe montázsolt hamisítást, amelyek eredménye olyan, a hálón át bárki számára elérhető fotó, amit a rajta szereplő bizonyára nem szívesen tenne ki az ablakába, de még nappalija falára se. Az ilyen tartalmú oldalak látogatottsága is nagy: már a középkori megállapítás is azt mondja, hogy a kép11 a világiak 107
