Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 12. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (napló)

Hideg Anti halálhíre kiváltképp lesújtott. A szoba küszöbére rogyva percekig rázott a zokogás.

Keresném a méltó szavakat, de - akár a malom zakatolása - csak ennyi ismétlődik az agyamban: még ötven évet sem élhetett.

Hűséges, becsületes arca, tiszta tekintete hiányozni fog nagyon.

*

A történelem nem mutat lineáris fejlődést - olvasom Komoróczy Géza gondolatait egy vele készült interjúban. - Időről-időre változó feladatokat old meg, s e feladatok megoldása újabb és újabb, megoldásra váró feladatokat szül.

Komoly fenntartásaim vannak a történelmi evolúciót illetően, így erős a fogadó- készség bennem e gondolatokra. Amennyiben egy magamfajta avatatlantól nem hangzanék nagyképűen, akként is mondhatnám: a számból vette ki a szót.

Am fűzzük tovább a gondolatot:

Ha megoldásaink nyomán egyre újabb és újabb feladatok születnek, vajon jól oldottuk-é meg a feladatainkat? Megoldási rendszerünk nem tartalmaz-é valami eleve betáplálódott, avagy később keletkezett, tán beszüremkedett hibát? Mutációt? Vírust?

Épp a jelenleg élő nemzedékek életében érkezett el a történelem abba az időszakba, amikor a megoldásra váró, a megoldást sürgető problémák súlya és sokasága korábban soha nem tapasztalt méreteket öltött. Bolygónk bioszférájának egészét fenyegetik ember-okozta veszélyek, miközben az elképesztően fejlett technikai eszközök, módszerek és rendszerek jelentős része (zöme?...) éppenséggel nem e veszélyek elhárítására, a kiváltó okok megszüntetésére, hanem a még meglévő erő- és nyersanyagforrások meggondolatlanul önző kiaknázására, a javak mohó felélésére, valamint kisebb- nagyobb háborúk, fegyveres összeütközések megvívására fordíttatik. Mindehhez járul - számtalan egyéb közt - az élet fenntartásához szükséges, mindenkit egyaránt megillető javak égbekiáltóan egyenlőtlen elosztása, a különböző kultúrák közötti - szándékosan is szított - vak és süket értetlenség, és így tovább. És így tovább. Nem folytatom. Nem részletezem.

Vajon nem kellene-é az előttünk összetorlódott feladatok megoldása során a legégetőbben szükséges változtatásokat mindenekelőtt önmagukon kezdeni?

*

Kérdések, címszavak, gondolattöredékek az előző bekezdések kapcsán:

Mértékvesztés: a veszélyforrások egyik legfőbbike.

Az ökológiai szemlélet és a szeretet összefüggései.

Lehetséges-é törvényekkel, törvényszabta büntetésekkel megregulázni a Rend megrontóit?

Lehetséges-é ezek híján?

Megváltoztatható-é az emberi természet?

Olykor szinte észrevétlenül, máskor nagyon is nyilvánvaló módon tévedünk - zsákutcából zsákutcába.

X99