Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (napló)
Anyám látását hályog homályosítja. Nem képletes: valódi szürkehályog. Egyszerű műtét révén megszabadulhatna tőle, ám ő tart az operációtól s a néhány napos kórházi bentlakástól is idegenkedik. Szemvizsgálat céljából mindenesetre bevisszük Kecskemétre: döntsön a doktor. A város méltán nagyhírű szemésze, T főorvos úr alapos vizsgálat után úgy vélekedik, hogy valóban nem feltétlenül szükséges a műtét - egyelőre. Szemcseppeket ad s felír két szemüveget: egyet olvasásra, a másikat tévézéshez. Megyek a szaküzletbe megrendelni, majd kiváltani. A két szemüveg együttes ára a tb-támogatás levonása után tízezer forint. Ebből kicsi híján 6000 a két - legolcsóbbik! - keret. S akinek nincs ennyi pénze a szemevilága oltalmára s kiegészítésére? Az vakláljon, míg csak föl nem bukik? Anyám egyébként igen élvezte, hogy végre egy kicsit - bármi célból is - kimoccanhatott hazulról. Tetszettek neki a fákkal - főként gyümölcsfákkal - végigültetett kécskei, szentkirályi utcák, gyönyörködve dícsérgette a zölden viruló tájat. Mennyit derítene s hosszabbítana sok bajjal-gonddal teli élete utóján, ha gyakrabban elvihetnénk erre-arra! * Nemrég volt május 9: a Béke Első Napja. Koszovó, továbbá Közel- és Közép-Kelet fényében-árnyában: van-e Béke? Hol a Béke? * Talán itt: századvégi születésű két unokánkat visszük kerékpáron a század elején született dédszüleikhez. Adám mögöttem ül a csomagtartón, Ábel pedig Csaba vejem hátán, egy hátizsákban kuporog. (A két kisfiú Júlia lányom gyermeke, Csaba viszont Eszter lányom férje; azonban most ne bonyolódjunk bele népes családunk rokoni kapcsolataiba.) Kerékpáros kötelékünk kissé hevenyészett képet mutat, ám mégis: mi nem menekülünk senki és semmi elől, haladunk csak csendben karikázva Ókécskéről Újkécske felé, talán a leghosszabb utcán, amit valaha költőről e hazában elneveztek. (Ha a magyar Parnasszuson oly parányi hely jutott neki, legalább egy hosszú utcája legyen...) Látogatóba megyünk az öregeinkhez: hadd örvendjenek a kicsinyeknek. * Unokáink távozta után szedegetem hadműveleteik s egyéb - jobbára békés - tevékenységük szertehagyott tanújeleit. Többek közt azt a jónéhány tucatnyi színes filctollat s ceruzát is, ami az utazás előtti sietség közepette a kinti asztalon s környékén maradt. Ismét - mint már annyiszor - eszembe jut, mennyire sóvárogtam gyerekkoromban a jóféle színes ceruzák, s még inkább az igazi festő- és rajzszerszámok-anyagok után! Egyik korai, csúfos megszégyenülésem tárgya s néma tanúja is idesorolható: egy szép, színes pasztellkészlet a Szent Anna - később: Béke, ma ismét Szent Anna utcai írószerbolt kirakatában. Hetekig eljártam oda 12 évesen, csak hogy szemügyre vehes- sem: megvan-e még? Látogatásom természetesen gyalogszerrel történt. Ez nem volt 95
