Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (napló)
valami röpke futamatnyi út: jó két kilométernyire laktunk onnét. Nagy sóvárgásomban bizonyára elnézhettem a pompázatos pasztellkrétákkal teli nyitott dobozra tűzött árcédulán a számjegyek helyi értékét. Ott ugyanis az állt: 60. - Ezt én egy darab áraként hatvan fillérnek értelmezve abban a hitben s reményben gyűjtögettem-kupor- gattam fillérjeimet, hogy szálanként valamennyit majd idővel megvásárolhatok belőlük. Amidőn aztán a pénzem nagy nehezen kiegészült egynyolcvanra (egyelőre a három alapszínnel szán- dékoztam megalapozni művészeti arzenálomat), a vágyam remélt teljesülése előtti hallatlan izgalomtól fulladozva, halk léptekkel s hangosan verő szívvel benyitottam az üzletbe s előadtam óhajomat. A boltos néni türelmetlenséggel a hangjában kioktatott: mindenféle készlet, így ez is, csak egészében eladó, az ára pedig hatvan forint, se több, se kevesebb. Nagy, igen nagy pénz volt ez akkoriban, mai pénzben számítva bízvást megszorozhatnánk vagy százzal. A korabeli jövedelmekhez képest pedig akár többel is.- Dehát - makacskodtam - a kirakatban az van kiírva, hogy darabja hatvan fillér!- Na gyere, nézd meg jobban! - szólított fel a boltos, azzal kivezetett az utcára, a kirakat elé. - Magad is láthatod: hatvan forint.- Azt látom, hogy hatvan, csakhogy a forint nincs odaírva! - próbáltam kétség- beesetten szembeszegülni a sivár valósággal.- Hát nem látod, hol a tizedespont? - vágott közbe ingerülten az idős férfi. - Te még nem tanultál a tizedes törtekről? Elakadt a szavam. Úgy éreztem, állott mosogatólével löttyintenek nyakon, s a szutykos folyadék végigcsurog rajtam s tócsába gyűlik alattam. Fülig vörösödve fordultam meg, azt sem tudom, köszöntem-é búcsúzóul vagy sem, s lehorgasztott fejjel, magamból meg a világból egyaránt kiábrándultán kullogtam hazáig. Az a 60,- forint számomra akkor elérhetetlen volt. Sokáig az is maradt. Sokkalta jobban gyötört azonban annak a tudata, hogy figyelmetlenségem, felületességem ily csúfosan lelepleződött. Keserves volt a lecke, de azt hiszem: hasznomra vált. * Egy gólyát figyelek az ablakon át: egyetlen szárnycsapás nélkül mind följebb és följebb emelkedve kering a kék magasban. Most megjelenik a párja is, kettesben róják útjukat tovább egy láthatatlan, óriási körhinta elképzelt peremén. Gyönyörködve s egyben sóváran nézem őket: határtalan szabadságérzettel járhat a háromdimenziós mozgás ekkora lehetősége. Sajnos, csakhamar mindketten eltűnnek ablakom szűköcske látóteréből. Arra gondolok: vajon mit láthatnak onnét a magasból? Meg arra: nekünk sem ártana olykor némi emelkedettség. * Tevékenység és szemlélődés lehető egyensúlya. Vajon érdemes-é, jóra vezet-é bármelyik is a kellő mértéken túl? Ehhez egyfelől: „Aki folyton siet, elhagyja a lelkét." (Kínai közmondás) Másfelől: 96
