Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - N. Horváth Béla: Wilhelm Reich- és József Attila- párhuzamok
Attila nem egyszerűen dimenziót vált a forradalom történetiségének értelmezésében, elhagyva a klasszikus fogalmakat és azok viszonylatát, hanem az egyéniség történéseiből, a belső törésből, a társadalmilag kialakult relációk megbomlásából eredezteti ezt a világmegváltó eseményt. A fejezet záró passzusa a forradalom eljövetelét a gyarmati és félgyarmati országokba jósolja. A 4. rés? a neurózis címet viseli, de a forradalom korábban kifejtett tézisét viszi tovább. „És valóban, a kor, amelyben társadalmi alany a társadalmi tárggyal egyre élesebben szembekerül (míg végül a kapitalista társadalmasítás szocialista társadalmasításba csap át) egyéni, illetve egyéniségi viszonylatban a neurózisok kora."6 A tanulmány egész eddigi szemléletét és terminusát tekintve váratlan fordulatot jelent ez a rész. A korábbi szociologizáló - marxizáló fogalmak után, illetve azok mellett pszichológiai, szexuálpszichológiai kifejezések válnak a szöveg domináns elemeivé. Amint a szociológiai szemlélet helyett-mellett is új megközelítést jelent a pszichoanalitikus értelmezés. „A neurózis megnyilvánulása zavar a koituszban, a koitusz pedig, amint a pszichoanalízis igen helyesen tételezi, szociális aktus, társadalmi tevékenység. A neurotikus egyén vagy orgazmus nélkül koitál, így e társadalmi folyamatban pusztán a társadalmi tárgy technikai szerepét tölti be, vagy csupán libidója van. Anélkül, hogy a koituszban technikailag a társadalmi tárgy szerepét játszhatná s így puszta társadalmi alany."7 A Valóságban közzé tett tanulmány utolsó része méltán háborította fel a kommunista mozgalom akkori vezetőit. Nemcsak azért, mert a mindig is kispolgárinak, a hanyatló polgárság termékének, illetve akkor már ellenségnek tekintett freudizmus nyílt propagálását olvashatták, hanem mert olyan kitételeket is tartalmazott, amelyek „öntudatos forradalmárt" felbőszítenek. „A társadalmi forradalom korszakában a puszta társadalmi tárgyak, illetve alanyok vagy forradalmárok, vagy neurotikusok. Neurózis és forradalmiság igen sűrűn össze is szövődik."8 Igaz, József Attila a későbbiekben különbséget tesz a forradalmiság tudatos és a neurotikus „tudattalan" tevékenysége között, ám az utolsó mondatok Freud Totem és tabujára hivatkozva, ismét egy nevezőre hozzák a kor két tipikus magatartását: „De azt nem szabad számon kívül hagyni, hogy a valóságos forradalmár, meg a neurotikus között lényegében annál nagyobb a különbség, mennél több az általános egyező vonás."9 Neurózis és forradalmárság összeszövődése pedig saját személyes sorstapasztalata. A szexualitás - mint a korábbiakban hivatkozott ekkori versek is alátámasztják - társadalomfilozófiai szerepet nyer József Attila ekkori gondolkodásában, oly módon, hogy az ön- értelmezés eszközévé is válik. (Ennek legnyilvánvalóbb példája az 1934-ben keletkezett Rapaport-levelek, amelyekben a genitáliákhoz, a nemi aktushoz és nemi ösztönhöz való viszonyát taglalja úgyszólván kizárólagosan.) Nem egyedülálló módon, illetve egy politikai-filozófiai áramlat hatásában, amelyet baloldali individuál pszichológusok, analitikusok a húszas-harmincas évek fordulóján alakítottak ki. Arról az irányzatról van szó, amely a pszichoanalízisből kiindulva szociálpszichológiai koordinátarendszerbe helyezte a marxi emberképet, s amely túllépett a freudi filozófián is, a „társadalmiasult ember lelki életét" analizálta. A freudomarxizmusnak nevezet irányzat Wilhelm Reich SZEX-POL mozgalmában terebélyesedett ki, s a harmincas évek elején élte fénykorát.(Majd a 68-as diákmozgalmakban másodvirágzását.) Reich írásait, s majd korszakos vitairatának (Dialektikus materializmus és pszichoanalízis) utóhangjait olvashatta József Attila az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse című folyóiratban is, amelyet Németh Andor tanúsága szerint ismert.10 Az Egyéniség és valóság neurózisról szóló részei is Reich hatásának tulajdoníthatók.11 A Karakteranalízis - amelyben a József Attila által is használt fogalmak megjelennek - viszont csak 1933 áprilisában lát napvilágot. Ugyanakkor - mint Reich írja - az első tanulmányát ebben a tárgykörben már 1928-ban közzétette a pszichoanalitikus folyóiratban. Reich, aki 1930-ig Bécsben praktizált, ismert lehetett nemcsak a magyarországi analitikusok között, de feltehetőleg baloldali polgári körökben is. Tevékenysége, mentálhigiéniai mozgalma, 75
