Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Tverdota György: Holt vidék
Márpedig, ha így van, akkor Valachi Anna joggal feltételezi, hogy „a tájemlék lelki tartalma ugyanolyan ambivalens, mint József Attila valamennyi gyermekkori élményéé". Ha hitelesnek tekintjük azt a leírást, amelyet József Jolán József Attila élete című könyvében ad a serdülőnek a Mama halálát közvetlenül megelőző téli szabadszállási útjáról és arról a havas tájban való eltévedéséről, amelynek majdnem fagyhalál volt a vége, akkor a holt vidék alapélményét akár ezzel a végzetes téli kalanddal is azonosíthatjuk. Ez az azonosítási kísérlet mindazonáltal roppant kétes érvényű és nem sok haszonnal járó erőfeszítés lenne. A költemény jelentőségét, az olvasóra gyakorolt elementáris hatását nem a leírt tájban, nem a gyermekkori emlékben, hanem másutt: a leírás módjában kell keresnünk. Ami először feltűnik, az az, hogy a költő szenvtelenségre törekszik a leírásban, tudatosan a háttérbe vonul. A lírai én nem jelenik meg közvetlenül. „Kétségtelenül vallanak a szubjektum lényegéről a Holt vidék-féle versek is: de elsősorban az objektív táj ábrázolásának a közvetítésével és csak helyenként ilyen közvetítés nélkül." - írja Török Gábor, és valóban, az alkotó szubjektumnak a modern költészetben nem kell közvetlenül megjelennie, hogy körvonalazható legyen. Éppen azért építhetjük gondolatmenetünket ennek a rejtett, háttérbe vonuló énnek a keresésére, mert az első személy közvetlenül nem jelenik meg, kivolta nincs egyértelműen rögzítve. A Holt vidék szubjektumát négyféleképpen rekonstruálhatjuk: egyrészt mint tekintetet, amely szűkebbre és tágabbra állítja a fókuszt, amely egy bizonyos valóságos vagy virtuális útvonalat jár be, s regisztrálja a látottakat. A vers értelmezései a látvány kialakulását egy fiktív kamera mozgását követve írják le. Ez a kamera a tájat szemlélő és szemléltető szubjektum. Másrészt a szöveg megalkotója kiegészítéseket fűz a látványhoz. Harmadsorban értékeli a látottakat. Végül, negyedszer: a látványt nyelvi megfogalmazássá szervezi, artikulálja. És legvégül a szakirodalomban egy ötödik, önkifejező énnel is találkozunk, amelyet én a magam részéről problematikusnak tartok, s kritikának vetek alá. Ezt az elkülönítést nem érdemes ilyen pedánsan fenntartani, a szerzői énfunkciók nyilvánvalóan egymásba olvadnak, s csak részben válnak el egymástól. Összeforrnak, mint a sziámi ikrek. A gondolatmenetünk tagolása során azonban rájukbízhatjuk magunkat. A látvány talán úgy tagolható, hogy a téli pusztaság középpontjában egy tanya helyezkedik el mint emberi lakóhely, s ennek a környékét pásztázza végig a tekintet: „Tanya, - körülötte körbe/fordul e táj." A költő gondosan ügyel arra, hogy itt se az ember körbefordulását mondja ki, hanem a tájat, ahogyan a körben megforduló ember számára feltárul. Ez mutatja, hogy tudatosan kerüli a szubjektív élmény megszólaltatását, az én szerepeltetését a versben. A tanyára három szakasz (5., 6., 7.), a környékre, amely arányait tekintve sokkal tágasabb, a négy első szakasz esik. Az utolsó strófát külön kezelném. A tanyában megjelenik az ember: „Kis szobában kis parasztok". Ő képezi a magot, a „holt vidék" pedig a héjat. A látvány roppant szegényes. A mezőt hó fedi, az ég vastag felhőkbe burkolózik, s ez a kettő sok mindent eltakar szemünk elől. Egy tó vize párolog, partján káka, kikötött ladik látható. Távolabb erdő sötétlik, moha fedi a fák tövét. Közelebb szőlőföld, szalmával borított tőkékkel, karókkal, szilvafákkal. Lentebb, a tanya leírásába beékelődik egy töretlenül maradt kukoricatábla képe is. A látványt zajok egészítik ki: a lépések ropogása a hóban, a csónak okozta zörej, a faágak zörgése. A hangok státuszát is érdemes regisztrálni. Zörej szintű hangokról van szó: ropog, zörgő, kotyog, nyikorog. A harmadik érzékterület: a hőérzés, helyesebben a hideg érzékelése. A tanya látványából a fehérre meszelt fal hámlása kerül a figyelem előterébe. Aztán a figyelem a szél által mozgatott és nyikorgatott nyitott ólajtóra téved. A kotyogó ladik, a zörgő ágak, a nyikorgó ajtó zörejeinek okát is megnevezi a költő: a hideg téli szelet. Minimalizmussal állunk szemben? Azt célozná meg a költő, hogyan lehet a legtakarékosabban szólni valamiről? Nem pontosan ez a tényállás. A témaválasztás minimalista, a kidolgozás ezzel arányos, sőt mértékletesen bővítő. A téma: a puszta télen, a holt vidék. Hó 65
