Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Tverdota György: Holt vidék
Tverdota György Holt vidék Induljunk ki abból a műfaji hagyományból, amelyhez a vers kapcsolható. Leíró költészet, a szó szoros értelmében, mint például A puszta télen: „Mintha csak Petőfi A puszta télen-je 20. századi folytatója lenne." - írja Szabolcsi Miklós. Igen, de mi az, amit leír? A Fiatal életek indulója című monográfia szerzője szerint a szabadszállási tájat: „A Holt vidék - a költőnél megszokott pontossággal ábrázolja azt a sáros, nádas tavat, amely mellett Imre bátyja kunyhója állott... Amikor a tó helyét kerestük, a verset, szinte mint pontos térkép- vázlatot használhattuk fel, s így bukkantunk rá... Az úttól balra eső tó mentén állott a kis halászház. Ma is ott áll - s a környék legrégibb lakói meg tudták mutatni - a sárgára festett egyszobás kunyhó, s körötte ma is a szőlők, közben ma is szilva, s alatta az a mélyedés, amelyet valaha az »Ország-Sziget« nevezetű nagy tó foglalt el." Egyébként József Jolán József Attila élete című könyve volt az első, amely a verset a Szabadszálláson gyermekkorban töltött idővel kapcsolta össze: „Attila elemi iskolás korában három nyarat töltött halászó nagybátyánk kunyhójában. A bácsi ekkor messze a falutól, a zsombékos halastó partján lakott és varsáit vigyázta a vízben, esténként pedig hálóit foltozgatta. Mari néni meszelt, kenyeret dagasztott és - beszélt. A kisfiú nagyon szerette őket, a füstölgő vizet, ahol »lóg a káka kókkadón a pusztaságba«. A falu határa, a kis tanyák, puha szántások esővert gerezdjei, a ritkás erdők, a szántón borongó nyárfák, az országúton álló jegenyék, a falusi ebek, búson- gó boglyák, a kis kun parasztok megszállták szívét és képzeletét. Milyen gyöngédséggel írja: »Es az országban a törékeny falvak - anyám ott született...« A »Holt vidék« az a hely, amelyet Imre bátyánk tanyájáról lehetett látni... A »Magyar Alföld«, a »Nyár«, az »Esik«, a »Határ«, a »Fák«, a »Ritkás erdő alatt« mind-mind anyánk szülőhelyét idézi a régi nyarakból." Csakhogy egy kis baj van ezzel a térképvázlattal. Nincsenek rajta egyéníthető jegyek. Ezen az alapon minden vers, amelyben utcákról, házakról, pályaudvarról, stb. szó van, ugyanilyen térképvázlat valamely tetszőleges városhoz, városrészhez. Ugyanezzel az erővel a szabadszállási tájat ábrázoló versként foghatjuk föl a Határ című költeményt, csak éppen nem télen, hanem nyáron: „Dongó ödöng az erdő szélinél... Amott fut egy kis ér / s itt ház ül. Kisfia, az ól idenéz. / Poros a víz, nincs kedve kékleni." Vagy vegyük a Ritkás erdő alatt című verset. Ebben is felleljük ugyanazokat a tájelemeket: „Ritkás erdő alatt a langy tó." De még ha el is fogadjuk, hogy a szabadszállási táj elevenedik meg ezekben a versekben, akkor is meg kell fontolnunk Valachi Annának, a vers egyik értelmezőjének figyelmeztetését: nem egy szemlélt táj közvetlen leírásáról, hanem emlékbeli tájról van-e szó, méghozzá az emlék a gyermekkorból származik, amikor a fiatal József Attila több alkalommal is az anyai rokonságnál töltött néhány napot. A látvány (hiszen József Attila később is megfordult Szabadszálláson) és a gyermekkori emlék egymásra is másolódhattak. Ha pedánsak akarunk lenni, akkor figyelembe vehetjük, hogy a vers Budapesten íródott, tehát két emlék összegeződéséről volt szó: egy közelmúltbeli és egy gyermekkorból származó réteg olvadt egybe. Akárhogy is áll a dolog, a szabadszállási táj képe visszavezet a gyermekkorba. 64
