Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Nagy Lajos: József Attiláról (Bevezeti Lengyel András)
Általában Attila vitatkozó kedvű ember volt, bármit mondott a partnere, ő ellentmondott neki, azután a végletekig vitatkozott. Félig-meddig anekdota, de azt hiszem csakugyan megtörtént, hogy egyszer a tenger színéről volt szó s ellenfele azt állította, hogy a tenger zöld, Attila meg azt, hogy kék. Az ellenfél engedett és egyszer csak kijelentette, hogy „a tenger csakugyan kék," de akkor Attila így fordult ellene: „Igen, kék, de nem úgy, ahogyan te gondolod." Én nem vitatkoztam Attilával, gúnyosan mosolyogtam rajta és mindent ráhagytam. Ez egy kicsit bántotta. Az is megtörtént, hogy valami vitába akart kezdeni, én meg vettem a kalapomat és magára hagytam, mondván: „Azért te csak beszélj, ha nem is vagyok itt." Ilyenkor kínjában nevetett. Egyszer azt mondtam neki: „Te Attila igen okos fiú vagy, csak az a hibád, hogy mindenről azt hiszed, hogy úgy van, ahogyan te gondolod. Pedig még úgy sincs, ahogyan én gondolom." Ezen nagyon jóízűt nevetett. Igen, mindig túlságosan hitt abban, amit bármiről kisütött. Hévvel volt kommunista, ugyanolyan hévvel később szociáldemokrata, mondván, hogy erkölcsös világot erkölcstelen eszközökkel nem lehet teremteni. Majd később pszihoanalitikus, ismét később a Szép Szó korában - polgári demokrata-humanista. Pillanatnyi környezetéhez és helyzetéhez idomultak a nézetei. De - költészetében mégis mindig ugyanaz volt, a[z] mélyről jött, szívből abban a szegények, az elnyomottak költője volt és szívvel csak a kommunista törekvésekkel tudott rokonszenvezni. Amikor 1934-ben az írókongresszusra meghívtak engem és Illyést Oroszországba, tehát őt nem, ez szörnyű csapás volt részére. Egészen kétségbeesett, szinte összeomlott. Elkeseredésében cikket írt, amelyben ezzel a meghívással foglalkozott és azt fejtette ki, hogy Illyés is, Nagy Lajos is fasiszta. A cikket elküldte a Magyarországhoz, azonban előre beszélt róla, így azután feleségem felment a Magyarországhoz és megakadályozta a cikk megjelenését. Ekkor elvitte a cikket a Magyar Hírlaphoz, oda meg Illyésné ment el és ő is megakadályozta, hogy a cikket közöljék. Attila igen megsértődött és a feleségemmel nem beszélt többé. Oroszországban én szóvátettem, hogy Illyés helyett miért nem József Attilát hívták meg. Ennek persze sok oka volt, például holmi kéz kezet mos cimboraság, - Hidas Antal és Illyés közt - de Gergely Sándor azt felelte: „Azért nem, mert József Attila egy kurva. Rosszabb, mint Kodolányi, mert Kodolányi érdekből szolgál valakit, József Attila meggyőződésből fekszik le bárkinek." Amikor a Babits elleni röpiratát megírta, megmutatta nekem. Én a röpiratot nem helyeseltem, mert egyrészt groteszk túlzásnak tartottam, másrészt Attila érdekei ellen valónak. Ekkor az egyszer vitatkoztam vele hosszadalmasan. O hajthatatlan maradt. Azzal érveltem, hogy Babits ugyan polgári-ellenforradalmi író, nekünk ellenfelünk, sőt ellenségünk, - azt tartom ma is és helytelenítem, ha kommunisták Babits költészete előtt emelgetik a kalapjukat, - de - mondtam ezer ember van, akit inkább kellene támadni. Babits csak ezeregyediknek következhetne. Nem sikerült a röpiratról lebeszélnem s az azután sokat ártott neki, bár feltehető, hogy ha nem is írta volna meg, akkor sem adtak volna neki Baumgarten-díjat, mert a polgári ellenforradalmi írók és irodalmárok sokkal mélyebben és következetesebben gyűlöltek bennünket, mint ahogy a mieink bánnak velük a felszabadulás óta. (Erről sok mondanivalóm volna.) Egyszer egy íróhéten, amelyet az IGE rendezett Miskolcon, együtt voltunk. Miskolcról kiutaztunk a Hévvel Lillafüredre. Gyönyörű tájakon át megy ott a vonat, jobbra-balra völgyek, hegyek, remek erdők, például gyertyánfák tömegei. Én a tájat néztem, Attila velem szemben ült, az ablaknál. Ki sem nézett, hanem a Toldy szerelmét olvasta. Nagyon tetszett neki a költemény és fel akart nekem olvasni részleteket. Kézzel-lábbal kellett védekeznem, hogy ne zavarjon a nézgelődésben. 53
