Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 12. szám - Valachi Anna: „Elejtem képzelt fegyverem” (Móricz Zsigmond és József Attila)
külső helyett a belső világ fontosságának hangsúlyozása és a kibékülés szava itt így hangzik: „Es hallgatom a híreket, / miket mélyemből énszavam hoz. / Amiga világ ily veszett, /én irgalmas leszek magamhoz." Költőhalál - móriczi olvasatban Kálmán Kata 1937. december 6-án - a költő temetésének másnapján - följegyezte, miképp reagált az író a szárszói tragédia hírére. „Zsiga bá nagyon határozottan kijelentette, hogy József Attilának valószínűleg vérbaja volt, s biztosan higanykúrával kezelték. (...) Tornyának is ugyanez volt a baja, és ő is ugyanúgy mindenkivel összeveszett. "47 Ekkor már megjelentek a József Attilát méltató, első nekrológok, amelyek szerzői - akárcsak az irodalmi közvélemény - a költő elmebajában látták öngyilkossága okát. Móricz azonban - miután magától József Attilától tudta, milyen bugyrokat járt meg tiszta öntudattal, s volt annyi emberismerete, hogy megkülönböztesse a szorongó izgékonyságot a háborodott- ságtól - talán a nagy költőelőd, Ady betegségének átruházásával próbálta megkímélni a friss halottat a posztumusz stigmatizációtól. (Ezzel ugyan ellentmondott korábbi önmagának, hiszen 1930. november 1-jén megjelent Ady című cikkében hajdani barátja szellemének épségét és művészi zsenialitását éppen azokkal szemben védelmezte, akik a szifilisz gondolat- romboló hatását igyekeztek kimutatni a súlyos betegségéből kikezelt költő verseiben.)48 Kálmán Kata így kommentálta naplójában József Attila állítólagos vérbajának ötletét: „Zsiga bá' ezt olyan biztos, megingathatatlan hangon mondta, hogy irigyeltem érte. Milyen jó, ha valakinek megvan az a hite, hogy minden bajnak testi alapja van. "49 Móricz mint a költő „betegségének" - önsorsrontó hajlamának és élhetetlenségének - legelső antipszichiátriai diagnosztája, a Zeneakadémián felolvasott emlékbeszédében találó kifejezéssel jellemezte a proletársorból származó tehetséget: „elrontott emberi példány". A tragédiát követő napokban talán még nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy József Attila köztudomásúan évek óta pszichoanalitikus kezelésre járt. Ezért hihette, hogy a költő Hadik- beli találkozásuk és a Csibe-fotók hatására foglalkozott intenzíven élete utolsó periódusában a gyermekkorával. „Most egy éve lehetett. Nem, már el is múlt. Akkor felkeveredett benne a gyerekkora s megkért, hogy újra eljöhessen és elmesélje" - idézte föl emlékeit Móricz a Hevesy-házaspár előtt,30 majd nagy vonalakban - pontatlanul - elmondta mindazt, amit a költő annak idején a gyermekkoráról mesélt neki. A zavaros családtörténetben Makai Ödön ekkor már határozottan ellenszenves figuraként tűnt fel az író előadásában, aki iskoláztatta ugyan a költőt, „de úgy, hogy a konyhán kellett ennie, és úgy kellett szólítania a sógorát, hogy Doctor (sic!) úr, a nővérét, hogy Nagyságos Asszony"51 Ezt a motívumot eredetileg szó szerint beemelte a Szép Szó József Attila-emlékszámába szánt írásába is - ám Fejtő Ferenc 1938. január 10-én kelt levelében diplomatikusan lebeszélte erről.52 A lapszerkesztő ugyanarra az etikai érvre hivatkozott, amivel 1937. december 6-án a valóság utánozhatatlan fordulataitól mindig ihletett állapotba kerülő regényíró maga is számolt: „nem írhatom meg ezt, ezek még mind élnek. "33 Móricz tehát diplomatikusan eleget tett a szerkesztőség kérésének, s átírta a kifogásolt mondatot. Valószínűleg nem tudott arról, hogy Makai Ödön 1937. február 16-án meghalt - de a költőtől hallott intim információk alapján láthatóan átértékelte magában egykori vásárhelyi hívéről őrzött pozitív benyomásait; ezért emlegethette feltűnő ellenszenvvel a népművészeti tárgyakat lakásdíszként felhalmozó, kegyvesztetté vált „Doctor urat". A „Nagyságos Asszonyként" aposztrofált József Jolán pedig még nem sejthette, hogy két év múlva ő írja meg majd József Attila élete címmel családjuk szokatlan fordulatokban gazdag történetét.54 44
