Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"

nem megvalósítható. Az egyén be van gyökerezve a maga történelmébe és kultúrájába, s ez a begyökerezettség az egyéni tudat irracionális, ösztönös mélyrétegét alkotja, melynek a viselkedésre gyakorolt hatását racionális döntések nem tudják semlegesíteni. Ilyenformán, ha egy másik fajból - tehát egy másik történelmi sorsközösségből - származó asszimilánsok foglalják el az elitpozíciókat, ezek nem tudják az általuk vezetett közösség valódi érdekeit felismerni. Az 1919-es kommün zsidó származású asszimiláns vezetőinek, és az ezt követő ellenforradalom sváb asszimilánsainak ténykedése egyaránt ezt bizonyítja - fejtegeti Németh László lényegében változtatás nélkül átvéve Szabó Dezső gondolatmenetét. A magyar történelem torz és torzító - az asszimiláció tényét alapvető problémának tekintő - szemléletéből fakadó tézisét az általános tétel, mintegy a szociológiai-pszichológiai törvényszerűség státuszával ruházza föl. Ezt a sváb asszimilációval kapcsolatban fogalmazza meg:

„Egyetlen hely volt, ahonnét ez a jobboldal néhány jobb szellemet kaphatott: az egyetem. Innen, s nem az irodalomból kapta Tormay Cecil a Napkelet értékesebbjeit: Horváth Jánost, Szekfűt, Paulert, Eckhardt Sándort, s az egyetem tanárjelöltjeivel csinálta Thienemann is magas színvonalú, de hazája tévesztett Míneraíját. (...) De az idegen származásúak aránya itt még nagyobb mint az alj-jobboldalban, s talán semmi sem bizonyítja hatásosabban, hogy az asszimiláns mint kénytelen akkor is ártani, ha a legjobbat akarja -mint őrajtuk. A szellem becsületessége: hűség önmagunkhoz; tehát a magunk és őseink múltjához. A fajból valónál ez a hűség nem is lehet más, mint hűség egy másik fajhoz. A Napkelet és a Minerva elitje kétségkívül emelte a színvonalat, de megzavarta a faji tájékozódást. (...) Senkire sem lehet ezt hatásosabban rábizonyítani, mint arra, aki az egész jobboldalon egyedül volt kultúraalkotó nagy szellem: Szekfű Gyula."no

A Kisebbségben skizoid jellegét jól mutatja az a tény, hogy a fenti tételt Németh László nem sokkal később egy másik gondolatmenetben vissza is vonja. Éppen Szekfűvel kapcsolatban írja azt, hogy végső soron az etnikai-faji hovatartozás nem lehet akadálya egy közösség ügyével való azonosulásnak: „Vergődésében azonban sokkal több és kiáltóbb ellentmondás van, semhogy puszta taktika lehessen; észnek és ösztönnek, erkölcsnek és múltnak egész ritka drámája ez, melyre egyetlen megoldást látok: az igazsággal az ösztönt elpusztítani."111 A Kisebbségben egyes értelmezők szerint végső soron voltaképpen metafora, mégpedig többféle jelentést is hordozó metafora.112 Egyrészt utalás az író elszigeteltség-érzésére, másrészt nyomatékosabb módon a társadalmi jogfosztottság állapotára. Utóbbi jelentést bontotta ki aztán Németh László ki négy évvel később, 1943-ban a Nagyi’ámdi beszédben, ahol a kisebbségben való létezés állapotát lényegében véve a társadalmi jogfosztottság állapotának szinonimájaként használta.

Bibó Istvánnak a Kisebbségben gondolatmeneteihez való viszonyát illetően meg kell különböztetni fiatalkori és időskori álláspontját. A kettő között ugyanis igen jelentős a különbség. A fiatal Bibó - amint azt részletesen elemezzük e könyvnek a Márciusi Frontban való szereplését tárgyaló részeiben - egészen 1942-43-ig maga is osztotta az asszimilációval és az idegen elemek térhódításának veszélyeivel kapcsolatos Szabó Dezső- és Németh László-féle álláspontot. Erre nézve két közvetlen bizonyítékunk is van. Az egyik a Márciusi Front 12 pontjának, illetve programnyilatkozatának Bibó által írott változata, míg a másik az Erdeihagyatékból előkerült, a zsidókérdésről írott vázlata. Az pedig, hogy nem írta alá az első zsidótörvény elleni tiltakozást, voltaképpen ugyancsak erre az álláspontra vezethető vissza. Az életútinterjúban erre az időszakra - egyben jelezve is az alapvető distanciát akkori álláspontjával szemben - a következőképpen emlékezett vissza: „Még visszatérve a Márciusi Front 1938-as nyilatkozatára, az Erdeivel készített első fogalmazásba én - erősen Németh László-i hatás alatt - javasoltam egy pontot, amely a sváb és zsidó asszimiláció kérdését egyidejűén érintette. Annak idején ugyanis én Németh László Kisebbségben című művét nagy érdeklődéssel és nagyjából egyetértéssel olvastam. Ezt a pontot utóbb az alá104