Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
„Azt mondani, hogy magyar az, aki annak vallja magát, legalább léhaság. Akkor akár azt is mondhatjuk: magyar az, akinek pillanatnyilag hasznos, hogy az legyen. Nem; magyarság, tótság vagy németség: a népben evidens; a műveltben azonban tudás és hit. (...) A magyarságot úgy kell az életekben és írásokban tovaszálló magyar írásból kihántani, hogy mindenkire essék egy fénycsóva: vele vagy ellene. A magyarság nem zár ki senkit, aki igazán vele tart. De azt nem akarja, hogy hazafiság színe alatt lehessen őt idegen ösztönöknek gyűlölni és fojtogatni. (...) Akik jobban behúzódtak a fajukba, s többet vettek tőle: műveikben is keményebbek. Ez nem apriori törvény, csak tapasztalat. Egy író »fajmelege« és irodalmi értéke két különböző dolog. Nálunk mégis azok a művek a tartósabbak, amelyek nagyobb fajmelegből születtek. Ez alighanem általános kelet-európai jelenség."107 Kétségtelen: a Kisebbségben Németh László legellentmondásosabb és legvitatottabb írása. A következőkben nem elemezzük részletesen - ennek már egyébként is komoly irodalma van108 -, csupán azokat a motívumokat tárgyaljuk, melyek gondolatmenetünk szempontjából lényegesek. A Kisebbségben tulajdonképpen egyfajta gyűjtőlencseként is felfogható: egyetlenegy írásba fókuszálja az addig különböző írásokban szétszórt gondolatelemeket, fogalmakat és metaforákat. Együtt van itt a hígmagyar-mélymagyar metaforapár, az újnemesség kérdése, asszimiláció, fajfogalom és elitproblematika. Láttuk, a Kisebbségben-t megelőző évtized írásaiban a fajt - nagyon hasonlóan Szekfű Gyulához - olyan történeti-kulturális közösségként határozta meg, amely tagjai számára közös sorsot jelent. Emellett határozottan elutasította a biológiai fajfogalmat. Azonban ezzel még korántsem zárt ki minden kétértelműséget. Fajt és alkatot gyakran használta egymás szinonimájaként. A közös sorsként felfogott faj a történelem során nézete szerint közös tulajdonságokat felmutató nemzeti alkatot alakít ki. Egy nép sorsa és műveltsége, tehát kultúrája az illető nép természetévé válik. Viszont - mint a Magyarság és Európában kifejtette - a kultúrát időnként meg kell újítani. A kelet-európai népek történetében azonban a 18. század végén nem egyszerű megújításról, hanem újraalapításról volt szó. Ehhez pedig csak idegen minták álltak rendelkezésre. Ilyen helyzetekben, Németh László szerint, óriási a szerepe és felelőssége az adott kultúrát megújító elitnek. Olyan mintát kell találnia ugyanis, mely megfelel az addigi közös múlt során kialakult történeti alkatnak. Kazinczy „bűnét" abban látta, hogy a magyarság alkatát akarta a követendő mintához igazítani, holott a helyes eljárás ennek éppen a fordítottja lett volna. A történelmi alkathoz - ami ez esetben nem más, mint a mélymagyarság, vagyis a kultúra szerves történelmi egymásra rétegezettsége - nem illő kulturális minta az alkat egyediségét rombolja le. Az illető nép ezután egyszerű másolóvá válik, és nem tud beleszólni az európai népek kulturális párbeszédébe. Ezért van szükség a „népre hangolt nemességre", vagyis olyan elitre, amelyik ismeri az illető nép történelmi alkatát, és a szükséges újításokat ezzel összhangban hajtja végre. A gondolatmenet neuralgikus pontja: a népre hangolt nemesség fogalmának értelmezési módja. A Magyarság és Európában ez történelmi-szociológiai értelemben, a korabeli válságfilozófiákból ismert módon, teremtő kisebbségként jelent meg. Itt történelmi lehetőségként érzékelte azt, hogy a teremtő kisebbség sokszor abból a tehetségesebb, mozgékonyabb, szervezőképesebb népből alakul ki, amely meghódít egy nagyobb, talán fejlettebb, de kifáradt népet. Ezért írta Németh László metaforikusán azt, hogy Isten új pénzét a barbárok hozzák.109 De használta az új normannok metaforát is, megjegyezve azt, hogy a teremtő kisebbségnek modern viszonyok között a társadalom alsó rétegeiből kell érkeznie. Ennek az új vezető rétegnek a vezetéshez szükséges intellektuális képességekkel és a közösség ügye iránti morális elkötelezettséggel egyaránt rendelkeznie kell. A Kisebbségben lapjain azonban az elitprobléma összekapcsolódott az asszimiláció kérdéskörével. Az asszimiláció problematikája Németh László számára azt a kérdést vetette föl, hogy - amennyiben a fajt történelmi sorsközösségként határozzuk meg - lehetséges-e egyik sorsközösségből a másikba átlépni. A Kisebbségben több helyen is azt sugallja, hogy ez 103
