Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"

gyünk példa rá, hogy egy nép erényei önmagukban nem biztosítják történelmi sikerét. A legszebb képesség is elátkozott kincs, amíg ébresztőjét meg nem találja. A nép fölé, a képességek osztálya fölé kell egy másik osztály, az akaraté, mely a képességet szervezi s az erények számára történelmi szerepet teremt. A népre hangolt nemesség nélkül nincs a néphez méltó történelem."89

A „népre hangolt nemesség" azonban nem azonos a történelmi nemességgel. Az 1932-34 között a Mozgalom gyűjtőcím alatt megjelentetett írásaiban éppenséggel a magyar történelmi vezetőrétegek leváltásának és egy „új nemesség", vagyis egy új elit kinevelésének a programját hirdette meg. Ez a születési nemességgel szemben a morális és értelmi erények nemessége kell hogy legyen. Ezért 1932-44 közötti írásaiban a magyar viszonyokat elemezve a történelmi vezető osztályok és a hozzájuk kapcsolódó középosztály bírálata mindig összekapcsolódik az „új normannok" szükségességének a hangoztatásával. Már a Debreceni kátéban (1934) kijelentette, hogy egy új vezető rétegre van szükség, mert a régi már nem képes feladatának az ellátására: „Ez a réteg magával hozta ősein át az uralkodás tudományát, de nincs magasabb értelme uralkodásának. Tud sarkantyúzni, de nem tudja, merre nyargal."90 Üres politikai rutin, valódi helyzetfelismerő képesség nélkül: íme a Bibó- féle hamis realista előképe Németh László megfogalmazásában.

Az 1930-as években az idő előrehaladásával egyre feszültebbé váló Németh-Szekfű viszonynak egyik neuralgikus pontja tulajdonképpen a magyar társadalmi és poltikai elitekről és a magyar középosztályról kialakított véleményük különbözősége volt.91 Németh László valójában - mint számos más esetben is - átvette Szekfű koncepciójának nem egy elemét, de ezeket felhasználva teljesen más konklúziókhoz jutott el. A kiindulópont mindenesetre közös: a középosztály mindkettőjük szerint válságban van, azonban ezt a válságot eltérő módon értelmezték. A három nemzedék történelmi freskójának egyik lényeges eleme a középnemesség hanyatlásának rajza. Eszerint ez a társadalmi réteg birtokát elveszítvén állami hivatalokba tódul, viselkedésben és gondolkodásmódban magához hasonltja a polgári származású középosztályi rétegeket. A folyamat eredményeként a huszadik századra egy olyan középosztály alakul ki, mely híján van a polgári erényeknek.92 Szekfű szerint mindez összekapcsolódott a liberalizmus külföldről importált eszmekörének káros hatásaival. Véleménye még az 1930-as évek elején is hasonló: a Korunk Szava 1933-as középosztály-vitájában a középosztály elmaradt polgárosodásának egyik okát részint ugyancsak az állami omnipotenciára vezeti vissza, ám itt ehhez másik okként már hozzáfűzi a neobarokk szellemet is.93

Szekfű nézeteiben a 30-as években azonban nem jelentéktelen elmozdulás következett be. Mindenekelőtt lassanként oldódott az a nagyon éles antiliberalizmus, mely a Három nemzedéket jellemezte. Ennek az átmenetnek volt fontos állomása az Es ami utána következik címmel 1933-ban a műhöz illesztett ötödik könyv. Ebben a neobarokk gondolkodás bírálata az autoriter konzervativizmustól a reformkonzervativizmus felé tett fontos lépés volt. A Trianon utáni restauráció fő negatívuma Szekfű szerint az, hogy megakasztotta a nemzeti evolúció folyamatát: „A Széchenyi-féle reformkonzervativizmusból a reform szót kiejtette szótárából, s mivel az, amit a neobarokk mindenképpen konzerválni akart, a harmadik nemzedék beteg öröksége volt, innen az a krízises helyzet, melyben a neobarokk minden jóakarata ellenére van állami és társadalmi életünk."94

Szekfű a harmincas évek megváltozott légköréhez igazodva történelmi perspektívában nem tartotta kizártnak a nagybirtok megszűnését, azonban ez nála inkább csak elvi lehetőség maradt, és gyakorlatilag nagyon is tartózkodóan nyilatkozott egy lehetséges földreformról. A középosztállyal kapcsolatos felfogásában azonban eljutott odáig, hogy szükségesnek látta annak alulról történő felfrissítését, de fokozatosan, az organikus reform jegyében. Ha idevonatkozó elképzeléseit összevetjük Németh Lászlóéival, akkor a legszembetűnőbb különbség az, hogy Szekfű a középosztály alulról való kibővítésével a revo100