Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
lúciót akarta megakadályozni, ezzel szemben Németh László egy új középosztály megteremtésében éppenséggel egy kettős - szellemi és társadalmi - revolúció lényeges elemét látta.95 Németh László új nemesség koncepciója lényegében véve ugyanis egy új középosztály kialakítását tűzte ki célul. A régi középosztályok arra érdemes részéből és mindenekelőtt a népi értelmiségből kell összekovácsolódnia az „új normannok" társadalomirányító elitjének. Későbbiekben ez a koncepció jelentősen módosul. Egyre határozottabban megkülönbözteti az értelmiséget és a középosztályt. A kettő közötti szociológiai és etikai különbséget nagyon világosan megfogalmazza egy 1942-es írás, a Találkozó a tejcsarnokban: „Mi a különbség értelmiség és középosztály közt? A középosztály burkoltan, tovább tartja a régi nemesi előjogokat. Ez az előjoga, úrvolta, fontosabb neki, mint a munkája. Ezzel nehezedik különösebb lelkifurdalás nélkül az alatta lévőkre. Az értelmiség lemond előjogáról. Munkájának a társadalmi értéke a kulcs, amely szerint a javakban részesedni akar. S ha helyzete ma mégis kedvezőbb: hídfőállásnak tekinti, amelyet nem a nép ellen, hanem a nép nagy átkelésére kell tartania." 96 A koncepció a Második szárszói beszéd gondolatmenetének a vége felé teljesedett ki. Az itt fölvázolt történelemfilozófia szerint a gazdasági és társadalmi fejlődés nem a proletarizáló- dás, hanem éppen ellenkezőleg, az értelmiségivé válás felé tart. Ez szerinte nem jelenti az értelmiség kaszttá válását. Éppen ellenkezőleg: mivel a jövő a minőségszocializmus lesz, ebben pedig a munka minősége, nem pedig fajtája lesz a döntő, ezért eltűnik a fizikai munkát alacsonyabb rendűnek tartó társadalmi közvélekedés is. Aligha lehet kétséges, hogy Bibóra Németh Lászlónak az értelmiség társadalmi szerepére vonatkozó koncepciója számottevő hatást gyakorolt. Az európai civilizáció egyik jellegzetességének ő is azt tartja, hogy ebben az értelmiség már a kezdetektől fogva kiemelkedő társadalomszervező jelentőséggel bírt. Az értelmiségnek ez a társadalomszervező funkciója az 1947-es Ókécskei előadásnak úgyanúgy központi motívuma, mint az 1971-72-es nagy esszének, Az európai társadalomfejlődés értelmének. Az értelmiség ezt a funkciót számos szerepváltozatban játszotta el - mondja Bibó -, a középkori keresztény klerikus jelmezét ugyanúgy magára öltötte, mint a francia forradalom programgyártó ideológusának ruháját. Az első szerepet történelmileg egyértelműen sikeresnek tartja, míg a másodikat nagyon is ambivalensnek. Németh Lászlóhoz hasonlóan ő is úgy vélekedik, hogy modern viszonyok között az értelmiség jelentősége nem csökken, éppen ellenkezőleg; ez a társadalmi csoport fontosabb lesz, mint valaha. A témával kapcsolatban azonban nála legtöbbször megjelenik az a gondolat is, hogy korunknak az egyik legnagyobb veszedelme az értéknélkúli hatékonyságot mindenek fölé helyező technokrata szakértelmiség uralma. Ez az 1947-es székfoglalóban és Az európai társadalomfejlődés értelmében egyaránt nagy hangsúlyt kap. Mindig is elutasította az értelmiségi uralom gondolatát; a szamizdatban megjelent, Konrád György és Szelényi Iván által írt, Az értelmiség útja az osztályhatalom című könyvnek az alapgondolatát emiatt tartotta elhibázottnak.97 O ugyanis - lényegében Németh Lászlóval megegyező módon - a következőképpen határozta meg az értelmiséget: „Az úr hűbéri-rendi jelenség, a középosztály kapitalista-osztálytársadalmi jelenség, az értelmiség örök emberi szerep."98 Faj és asszimiláció Németh László történelemképében és társadalomfelfogásában az elitek társadalmi szerepéről kialakított koncepció és a későbbiekben oly sok vitát kavaró fajfogalom összekapcsolódik. A faj fogalmát persze évtizedek óta használták a magyar irodalmi és tudományos nyelvben, többnyire az etnikum szinonimájaként.99 A közvetlen elődnek e tekintetben azonban 101
