Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
„Az igazi mozgalom természetes szövetségese: a magyar sors-nyomás által kiváltott népi ellenerő s a hazájában hazátlanná tett magyar szellemi hagyomány. Az igazi mozgalom megdöntve a magas bürokrácia szabad csapatának a bankok és nagybirtok által támogatott uralmát, a földmíves-, munkás-, kisvállalkozó-osztály és a hasznos értelmiség számára akarja átszervezni az államot."82 Az állami központosítás lehetséges ellenszerének Németh László a tájhazák, azaz az erős önkormányzattal rendelkező régiók hálózatát tartotta. Ezek elképzelése szerint saját területükön törvényeket hoznának, ellátnák a közigazgatási funkciókat, megszerveznék és fenntartanák a közoktatást. Az országos törvényhozó testületbe is ezek a regionális önkormányzati testületek küldenének képviselőket, tehát Németh László voltaképpen egy közvetett választási rendszert képzelt el. Elgondolása szerint szükség volna azonban egy második parlamenti kamarára is, amelybe a különböző szakmai szervezetek delegálnának lépviselőket. A központi kormányzat hatáskörébe tartozna a hadsereg, külkereskedelem, posta stb. Az államszervezetnek ezt a radikális átalakítását egy pártnak kellenne véghez vinnie. A párt ezután „szétporladna" az új államszervezetben. A Nemzeti radikalizmus gondolatmenetéből nem derül ki egyértelműen, hogy lenne-e egyáltalán helye hosszú távon a politikai pártoknak ebben az új helyzetben. Mindössze egy odavetett megjegyzés sejteti azt, hogy nem. Ezt a sejtést aztán megerősíti egy valamivel későbbi írás, a Tájhaza és alkotmány. Ebben több ponton is kibővített formában megismétli a korábbi, a tájhaza, a kert és a minőségszocializmus köré fölépített koncepciót. A politikai formába öltöztetett utópisztikus program mögött valójában a hétköznapi politika elutasítása húzódik meg. Nem kétséges, hogy ezt az averziót a Bethlen-korszak politikai életéről szerzett tapasztalatai váltották ki. Mindenekelőtt a modern képviseleti rendszer személytelenségét bírálja: „Sok minden van a világon, ami tulajdonképpen nincs. Például képviselő sincs; csak egy ember, akit a választókerületre rásóznak; népképviselet sincs, csak egy testület, amely valamiképpen összeáll (...). Én a követküldés ma divatos formáját ostobának, rossznak, személytelennek érzem. A képviselő képvisel, de nincs aki ismeri, szemmel tartja."83 Az általa javasolt közvetett választási rendszerben a polgárok személyesen választanák a tájhazáknak, ezeknek az egyes emberek számára is átlátható és érthető egységeknek az önkormányzati szervét, a tájtanácsot, amely aztán a saját kebeléből delegálna egy tagot az országos parlament alsóházába. A felsőházba pedig - mint láttuk - a szakmai képviseletek küldenék el a maguk képviselőit. Ez a politikai rendszer sajátos módon apoliükus lenne, mert a központi kormányzat technokratikus-szakmai véleményével szemben a parlament képviselői saját régiójuk érdekeit képviselnék, azonban nem lennének parlamenti pártok: „A két háznak az a dolga, hogy a benyújtott törvényjavaslatokkal szemben a helyi szempontokat képviselje s javaslati viták, miniszterkérdezések ürügyén az ország hangját vagy hangjait megszólaltassa. Pártokra ehhez nincsen szükség. A párt: a parlamenti rendszer nagy erkölcstelensége: bűnszövetkezet a mandátumszerzésre, szerződés a mindent támogatásra vagy mindent szabotálásra, pecsét a szájra, egyenruha a véleményre." 84 Németh László sajátos módon megfordítja a 18-19. századi politikai filozófia azon tételét, mely a törvényhozás és kormány viszonyát általános és különös logikai kategóriájával írja le, ily módon is biztosítva a törvényhozás elsőbbségét a végrehajtó hatalommal szemben. Nála ezzel szemben az általánost a kormány, a különöst pedig a parlament képviseli. A parlamentnek itt is ellenőrző szerepe van a kormánnyal szemben, de ez végső soron az empíria, az élet kritikája az életidegen absztrakció felett. A konstrukció utópisztikus jellege leginkább ott ütközik ki, amikor az általa elképzelt szisztéma hétköznapi működését próbálja meg leírni: „Az államfő kinevezi a kormányt, a kormányelnök megszervezi az államtanácsot (ezt a személyekre osztott személyiséget, mely vele azonos), meghozza javaslatait, a táj és érdekképviseleti rendszer pedig átengedi, 98
