Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
vagy rossz egyszerűen hasznosságot és eredményességet jelent, anélkül, hogy felelne arra kérdésre, mi a célja ennek a hasznosságnak és eredményességnek."78 Azon kevés szöveghely egyike ez, ahol Bibó az emberi társadalomszervezés sikerének zálogaként transzcendens garanciákat lát szükségesnek. Hasonló gondolat fogalmazódik meg a Jogszerű közigazgatás, eredményes közigazgatás, erős végrehajtó hatalom című, 1944-es írásában.79 Az ezt követő munkákban ez a motívum már nem jelenik meg. Viszont Az európai társadalomfejlődésben ismét foglalkozik a kérdéssel,80 az Uchroniának pedig ez a kiindulópontja. A fiatal Bibót azonban egy igen lényeges dolog elválasztja a válságfilozófiák legtöbb képviselőjétől. Nála ugyanis hiányzik a világhelyzet reménytelenségének tudatából fakadó rezignáltság és kétségbeesés. Az értékválságból már ekkor is lát kivezető utat. Ez a kivezető út egész további gondolkodói pályájának programját is jelenti, s átvezet munkásságának következő periódusába; „A keresztény-középkori, kapitalista-polgári, szocialisztikus és új közösségi gondolatoknak - az elsorvadt és doktriner elemektől megtisztult - ötvözetéből nem volna lehetetlen életképes értékrendet létrehozni. Ehhez azonban nem elég az értékekben való elvi megállapodás - ami szintén hiányzik -, hanem szükség van arra is, ami még sokkal nehezebb, hogy ez az új értékrend erős történelmi élmények tüzében egységgé és közmeggyőződéssé váljék, és a társadalom viszonylataiban tényleg érvényesüljön is."81 Németh László politikai nézetei Németh László politikai elképzelései több szállal is kapcsolódnak történelemfelfogásához. Az 1930-as évek első felében született írásaiban igen erős kritikával illette a kapitalizmust, de ugyanakkor súlyos kétségei voltak korának marxista szocializmusával szemben is. Utóbbit bürokratikusnak és dogmatikusnak tartotta; legfőbb bűnéül a tulajdon kérdésének dogmatikus kezelését rótta fel. Felfogása szerint - mint azt Új politika című írásában kifejtette - a modern kor legfőbb kérdése nem a tulajdon, hanem az állam szerepe körül forog. A Szovjetunióban bevezetett tervgazdálkodás mindenkit hivatalnokká, végső soron az állam rabszolgájává tesz. Ám a liberalizmus korlátozatlan kapitalizmusát a másik rossz végletnek tartja. Tagadja, hogy választás csupán e között a két rossz lehetőség között van. Megkülönbözteti a tervezés és a központosítás fogalmát. Az elsőre szükség van - mondja -, míg az utóbbi káros. Úgy gondolja, hogy a magánvállalkozás rugalmasságát és kezdeményezőképességét össze lehet hangolni a gazdasági válságokat kiküszöbölő központi tervezéssel. Az általa meghirdetett új politika lényege éppenséggel ennek az új társadalmigazdasági formának, a „vállalkozások hűbériségének" a körvonalazása. Ez a középkorhoz hasonlóan a háttérbe tolná a tulajdon kérdését. A középkori hűbériségben ugyanis a hű- bérúr-hűbéres viszony a kölcsönösségen nyugodott, a hűbérbirtok pedig szolgáltatások jutalma volt: használatának a jogát állandóan további teljesítményekkel kellett kiérdemelni. Erre az erősen idealizált középkori hűbériségre Németh Lászlónak történelmi előképként van szüksége: a vállalkozások hűbériségének a lényegeként ugyanis szintén a teljesítmények által fenntartott kölcsönösséget jelöli meg. A vállalkozások hűbérisége Németh László felfogásában nem más, mint a szocializmus egy magasabb formája, a minőségszocializmus. Ennek elveit egy másik írásban, a Nemzeti radikalizmusban (1934) immáron már mint egy lehetséges pártprogram pontjait fejtette ki. Meglehetősen paradox vállalkozás volt ez, hiszen egy utópiát fordított le a politika nyelvére. Az írás abból a szempontból is érdekes, hogy ebben Németh László elkötelezte magát egy politikai párt, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Féja Géza Nemzeti Radikalista Pártja mellett. Pályafutásán végigtekintve ez egyedi esetnek mondható. Konkrét követelések formájában fogalmazta meg az általa kívánatosnak tartott társadalmi átalakulás lényegét: 97
