Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
zépkor hatékony és teljesítőképes elitek és egy jól működő értékrend segítségével évszázadokon keresztül meg tudott valósítani egy társadalmi egyensúlyt, amely stabilitást hozott a társadalomnak. Tagadhatatlan, hogy a korai esszékben - A pénz, illetve Az elit és szociális érzék mellett ide kell sorolnunk A korunk diagnózisát is, mely több mint közönséges recenzió73 - a középkor a modernitással szemben határozott pozitív értékelést kap.74 Bár Bibó A pénzben egyetértőleg hivatkozik Simmelre, aki szerint a pénz a szabadság addig ismeretlen mértékű kiterjesztését hozza magával, mindazonáltal itt inkább Simmel kortársának, Ferdinand Tönniesnek a Gcmeinsclmft-Gesellscluift fogalompárjához jut közel, bár magát a distinkciót nem teszi meg. Az elitproblematikát körbejáró korai Bibó-írásokat a modernitás kritikájából kinövő korkritika és egy értékválság erőteljes érzékeltetése jellemzi. Ennek a válságnak a jele szerinte többek között az, hogy a szavazás intézményét technikai eszköz helyett értékek közötti választásra használják.75 Ez annak a következménye, hogy a jelenlegi társadalomban nincs közmegegyezés a társadalom alapértékeire vonatkozóan. A középkori rendet egy olyan közmegegyezés tartotta fenn, amely mögött ott állt egy transzcendens garancia, az evilág politikai rendjét a teremtett világ rendjének részeként fenntartó Isten. Ami azonban az európai középkort Bibó felfogásában világtörténel- mileg egyedülállóvá teszi, az az európai klerikusság társadalomszervező szerepe. Bibó azonban már A pénz ben jelzi a középkori társadalom korlátáit is.76Már munkásságának ebben a korai periódusában sem idealizálja fenntartások nélkül a középkort. Jól látja azt, hogy a középkori társadalmi egyensúlynak nagy volt az ára: az egyén be volt ágyazva a kétségtelenül védelmet nyújtó, ám a számára át nem hágható korlátokat jelentő társadalmi kötelmek hálójába. Ez pedig ellenkezik a fiatal Bibó emberképével, mely a bergsoni filozófiára támaszkodva az ember eredendő spontaneitásából vezeti le az emberi szabadságot és az autonóm emberi személyiséget. Kétségtelen, hogy az 1935M2-es írások Bibó Istvánja sem tekinthető konzervatív szerzőnek, ám bizonyos az is, hogy ebben az időszakban több helyen is explicit módon megfogalmazódik a modernitás korszakának mérlegével kapcsolatos szkepszise. A középkort követő századok értékkonstruáló folyamatait az ezekkel együtt járó értékdestrukcióval állítja szembe, s az ilyen módon előálló negatív egyenleget látja a modernkori értékválság fő okának. A modernitás, miközben fölszabadította az egyént a középkor társadalmi kötöttségei alól, s egy társadalmi csoport funkcionális egységéből valóban szabad individuummá változtatta, magára is hagyta, mert a szabadsággal nem járt együtt egy új értékrend- szer, és egy azt közvetítő új elit megteremtése.77 Bibó nem a modernitás teremtette szabadságban véli megtalálni a bajok gyökerét; éppen ellenkezőleg, az emberi szabadságban látja a keresztény tanítás valódi kiteljesülését. Mi több, a pénz ennek a szabadságnak soha nem látott csodálatos, bár rosszul használt eszközeként jelenik meg, amely a szabadság érvényesítése előtt addig nem tapasztalt dimenziókat nyit meg. Viszont akkor föl kell tennie a kérdést: ha ez így van, eddig miért is nem sikerült egy működőképes társadalmi értékrendet és azt a valóságba átültető társadalmi elitet megteremteni? Ez a kérdés egy ki nem mondott előfeltevésre támaszkodik: már eleve adottnak tekinti ugyanis az értékválság létezését. A fiatal Bibó válasza mindenekelőtt az, hogy eddig azért nem sikerülhetett egy új értékrend kialakítása, mert a középkor végén felbomlott a középkori értékrend hitelességét és működőképességét garantáló vallásos világkép. Ezért idézi A korunk diagnózisa című Mannheim Károly könyvről írott recenzióban egyetértőleg a szerző azon megállapítását, hogy egy társadalom értékeinek integrálásához transzcendens garanciákra van szükség: „(...) egyszerre kiderül, hogy mindehhez vallásos gyökerű integráló erőkre van szükség, mert ha ezek a gyökerek elszakadnak, mint az az európai történelem szekularizált korszakaiban történt, akkor a társadalmi értékekből nem marad más, mint az emberi viselkedésnek a környezethez való alkalmazása, amelyben jó 96
