Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
felső sarokban található ceruzával írott másikat, mely az írás keletkezésének körülményeit világítja meg: „Szombathfalvy kérte a Társadalomtudomány számára, de nem fejeztem be. 1941?"70 a tanulmány Erdély és az anyaország társadalmának összehasonlító elemzése, mely - Bibó későbbi megjegyzésének megfelelően - valóban idealizálja az erdélyi állapotokat. Ennek az oka mindenekelőtt az, hogy Bibónak Erdélyre itt olyan mérceként van szüksége, melyhez viszonyítva kritizálni tudja az anyaországi társadalmi-politikai eliteket. Kiindulópontja szerint mind a magyarországi mind pedig az erdélyi társadalom születésrendi társadalom, azonban a kettő között döntő különbség van abban a tekintetben, hogy Erdélyben még együtt vannak mindazok a tényezők, melyek szükségesek egy teljesítőképes elit funkcionálásához. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a társadalmi közmeggyőződés, illetve az emögött álló értékrend jogosnak ismeri el azt a társadalmi pozíciót, melyet az elit birtokol. A társadalom tagjai tehát elfogadják azt a hagyományos értékrendet, mely mindenkinek kijelöli a maga helyét, az őt megillető jogokat és kötelezettségeket. Bibó rámutat arra, hogy Erdély esetében sajátos történelmi körülmények találkozásáról van. Ezeknek a körülményeknek a felsorolása azért lényeges, mert a kiindulópont ugyan egy erősen idealizált Erdély-kép, ám maga a felsorolás jelzi azt, hogy itt Erdély Bibó számára az európai fejlődés egyik lehetséges útját, mégpedig egy szerves fejlődési modellt testesít meg: „Ilyen társadalmi egyensúlyt a rendi világ virágkorában különböző szerencsés körülmények összetalálkozása / erős vallásos vagy morális élményen átment vezetőréteg, korán befolyáshoz jutott középosztály vagy értelmiség, nagyszámú szabad vagy kiváltságos parasztság stb. / hozhat létre, amire Anglia és más északi országok mutatják a legismertebb példát. A társadalmi egyenlősödésnek a XVIII. század végén elindult, s azóta liberalizmuson, demokrácián, kommunizmuson és fasizmuson keresztül egyaránt érvényesülő követelménye természetesen ezekkel a társadalmakkal szemben is megjelenik, azonban a folyamatot nem sietteti a régi értékrend csődje, hanem a lassan nivellálódó társadalom sokáig támaszkodhatik a társadalmi szereposztásnak a rendi társadalom idejében kialakult megoldásaira."71 Ezzel szemben Magyarországon erről a fajta társadalmi egyensúlyról Bibó szerint már semmiképpen sem lehet szó. Ennek okát itt nem elsősorban strukturális tényezőkben jelöli meg: hiszen szerinte mindkét esetben születésrendi társadalomról van szó. Az alapvető különbséget ő egy másik tényezőben látja. Abban tudniillik, hogy Magyarországon - Erdéllyel szöges ellentétben - a hagyományos értékrend elveszítette társadalmi hitelét és többé már nem tudja ellátni a különböző társadalmi szerepek igazolásának a feladatát: „A szűkebb értelemben vett Magyarországra mindennek az ellenkezője áll. Társadalma mindenekfe- lett azért rendi jellegű, mert egyrészt gondosan őrzött, másrészt élesen vitatott helyzeti egyenlőtlenségekkel és megkülönböztetési igényekkel teljes. Az a konvenció, mely kinek- kinek a helyét megszabja, minden, csak nem szilárd s így a társadalom élete a nem teljesült vagy hiányosan teljesült felemelkedési igényeknek kétségbeesett, óriási energiapazarlással járó és ezer keserűséggel teli versenyéből áll. Hiányos, vagy nem érvényesül az az értékrend, mely mindenekelőtt vezetőrétegekhez tartozók számára szigorúan és kikerülhetetlenül előírná a közösségi szereplés kötelezettségeit. Mivel a társadalom nagyobb része bizonytalanul áll a maga helyén, emberi méltóságtudata zavarodott és felülről könnyen megingatható, de ugyanakkor, sőt éppen ezért komoly önkéntes fegyelemre alig kapható. (...) mind több ponton kiderül a vezető rétegek morális teherbíróképességének az elégtelensége és mind több ponton érezhető ugyanezen vezetőrétegek lelkiismeretének a megrendülése vagy legalábbis megbizonytalanodása (...)."72 Nem vitás - ezt többek között az Erdélyre vonatkozó gondolatmenetek is bizonyítják -, hogy a fiatal Bibó határozottan csodálta a a középkort. Ez a csodálat - mely azonban távolról sem volt kritikátlan jellegű - pontosan abból táplálkozott, hogy véleménye szerint akkor hosszú időre sikerült megvalósítani az elvek és valóság közötti helyes viszonyt. A kö95