Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
magyar-román-kozák-szerb életközösség és kultúrközösség a régió népei között. Ezt részint a népi kultúra hasonlóságaiban, részint pedig magas kultúra közös vonásaiban véli megtalálni. Föltevése szerint a térség a Nyugat nagy szellemi áramlataihoz a reneszánsz óta az olasz és a francia kultúrán keresztül kapcsolódott. így alakult ki egy sajátos stílusú kelet-európai barokk. A kelet-európai történelemnek azonban nemcsak közös vonásai vannak, hanem közös ritmusa is. Ez pedig éppen az ellentéte a német történelem ritmusának: „E népek históriái csaknem párhuzamosak, (Csehországnak még a nagy történelmi dátumai is ugyanazok), s ha a germánsághoz való viszonyukra általános szabályt keresünk: az nem lehet más, minthogy a német és kelet-európai történet egymás ellen lüktet: germán fénykor: keleteurópai hanyatlás; kelet-európai nagyság: germán széttagoltság."50 Németh Lászlónak a térségről vallott felfogása tehát jelentékeny módosulásokon ment keresztül. Amellett viszont kitartott, hogy a magyarság ennek a Közép- vagy Kelet-Euró- pának az egyik népe. A Magyarság és Európa utópikus látomásában köztes helyzetben levő nép, mely félúton van Kelet és Nyugat között. Elég fiatal ahhoz, hogy maga is részt vegyen a kelet-európai megújulásban, másfelől a többi kelet-európai néphez viszonyítva elég öreg ahhoz, hogy azok szellemi vezetője vagy kovásza legyen. Aligha lehet kétséges, hogy - amint ezt egyébként a korábban hosszasan idézett életút- interjúban maga is hangsúlyozta - Bibó Istvánt Németh László munkásságából talán legerősebben éppenséggel annak Kelet-Európa-képe befolyásolta. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a kép voltaképpen Szabó Dezsőre megy vissza, aki a magyar politikai eszmetörténetben talán az első képviselője volt a Szekfű Gyula által ldsmagyar útnak nevezett - és erősen bírált - koncepciónak.51 Szabó Dezső ugyancsak azt a kelet-európai sorsközösséget hangsúlyozta, ami Németh Lászlónál is központi elem volt. Bibó tehát Némethien keresztül kapcsolódott ehhez a tradícióhoz, melynek alapvető ismertetőjegye volt az erős Habsburg-ellenesség. Bibónál a Németh László által kimutatott közös kelet-európai történelmi ritmus azonban nemcsak közös történelmi sorsot, hanem mindenekelőtt hasonló társadalmi és politikai struktúrákat, illetve strukturális torzulásokat jelentett. A kelet-európai kisállamok nyomorúságában voltaképpen a Németh László-féle képből kiindulva diagnosztizálta a térség társadalmi, politikai és társadalompszichológiai mizériáit. Van azonban egy lényeges különbség is kettejük Kelet-Európa-koncepciója között. Bibó ugyanis sohasem gondolta azt, amit Németh László a Magyarság és Európában, vagyis hogy a térség bajai előnyökké válhatnak, nem gondolt valamiféle sajátos kelet-európai különútra. Ellenkezőleg: a kelet-európai történelmi fejlődést ő olyan zsákutcának tartotta, amelyről mielőbb le kell térni. Kultúrafelfogás és elitproblematika összekapcsolása Németh László a Magyarság és Európában nagy fontosságot tulajdonított a görög kultúra újrafelfedezésének: erre a magyarságot kiváltképpen alkalmasnak tartotta. De vajon mit is értett azon, hogy a magyarság számára a görög hagyomány „pajtáshagyomány"? A magyarázathoz a nemzeti karakter vagy alkat nehezen meghatározható fogalmát emeli be Európa-koncepciójába. A Sanremói naplóban (1935) egy nemzetkarakterológiai gondolat- menet keretében egyszerre jellemzi a nagy európai népeket, írja le az európai válságot, és mondja meg azt, hogy miért lehet a görög a kultúrateremtő nép prototípusa: „Kissé komikus az én elégedetlenségem Európa népeivel. De meggyőződésem, hogy ennek az elégedetlenségnek Európa szervi elégtelensége az oka. A latin szellemben ott csillog az érzékelés öröme, az élet világossága, de nem elég komoly ahhoz, hogy Európa ügyét magára vegye. A német elég komoly és vallásos, de tökéletlen az alakító ereje és érzékisége. A szláv vallásos, a maga módján érzéki is, de alaktalan imbolygó nedveiből kris90
