Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
tályok nem képződnek. Vallás, érzékiség és alakítóerő a görögökben volt együtt utoljára - azóta talán a középkori, dómépítő franciákban s az újkor folyamán egyszer-egyszer az angolokban."52 Egy, ugyancsak ebben az időszakból származó, Kerényi Károlyhoz írott levelében úgy látja, hogy a magyarságban föl lehet lelni azokat a tulajdonságokat, melyek az európai kultúra sikeres megújításához szükségesek volnának: „A magyarság (...) nem amorf, mint az orosz, nem ködös, mint a német, hanem lírája tanulsága szerint is, szellemében kikristályosodásra hajlamos. Alvadt vére Ázsia mélyeire emlékezik, de forma-alkotó ereje a nagy déli kultúrnépeké. Hiányzik alóla a civilizáció szigetelése, de épp ezért szabadabban érintkezik benne a mély és a magas: az ösztönélet gyökerei s a kifejezés virágai közt nagyobb a távolság, de rövidebb nála az út - ugyanaz a »közvetlen út« ez, amelyet én a görögök nagyságának, vagy ha úgy tetszik, zsenialitásának érzek."53 Fontos ez a most idézett gondolatsor, mert benne megkapjuk a választ arra is, hogy Németh László milyen hasonlóságot tételezett föl az ókori görögség és a magyar nép karaktere között. A kifejtés persze metaforikus, de a nemzeti karakter fogalmának definiálhatatlansága folytán más nem is igen volna lehetséges. (A harmincas és negyvenes évek fordulóján véleménye aztán ebben a kérdésben is megváltozott: többé már nem magyar karakterről beszélt, hanem kelet-európai karakterről, melynek a magyar csak egyik eleme.) Azonban ez a göröggel rokon magyar nemzetkarakter nem aktuális, hanem potenciális módon létezik: a magyar múltból kell előbányászni. A göröggel rokon magyar nemzeti karakter legtovább a középkor végi erdélyi fejedelemségben, a „termékeny késések országában" maradt történelem- és kultúraformáló erő. Nem véletlen, hogy a magyarság ekkor még a történelmi katasztrófákat is képes volt a maga javára fordítani. Ez pedig kétségkívül a történelmi vitalitás, az életerő jele. Ezért foglalkoztatta Németh Lászlót ebben az időszakban annyit az erdélyi történelem és kultúrtörténet, az erdélyi emberi sorsok és típusok. A téma már 1934-ben, Bethlen Miklósról szóló esszéjében fölbukkant. Bethlen Miklós műveltségéről írva egyben azt az erdélyi embertípust is megrajzolja, mely szerinte a középkori magyar típus kései megjelenési formája. Ebben a jellemrajzban annak a „kulturált barbárnak" a prototípusa jelenik meg, akinek erényeire olyannyira szükség lenne Európa megújításához: „Van valami különösen férfias és vonzó ebben a ritka műveltségben, melyet a sors és a természetesség nem engedett eltávolodni az ösztönöktől. Ez a műveltség nem csínnal, művészettel hordott ruha, a pallérozott szellemi és fizikai szokások ápolt szövete; az ősember és a művelt ember itt barbár egymásrautaltságban élnek; a fej, melyet huszonöt éve nem mosott, összetartozik az aggyal, mely hazájában a legeurópaibb volt (...) a betűkép- zettség egy nyersebb, mélyebbről egyetemes testi-lelki képzettségbe illeszkedik. Ez az ember darabosabb, mint francia kortársai, de nem tudatlanabb, életének csengőbb a hitele (...) A műveltség felfrissül, megújhodik az ő nyers-naivitásában, mely mögött az átlagemberi szenvedély éppoly komor, mint az istenemberi erkölcs, mert indulat, erkölcs itt nem szavak, hanem élettani valóságok s az őszinteség nem kacér kitakarózás, hanem a magamagát meghamisítani képtelen élet nyíltsága." 54 A magyar történelemben valamikor a 18. század végén megszakadt a folyamatosság, az addigi szerves fejlődést különböző korszakok szervetlen egymásra következése váltotta föl. A régi magyarság bazalttömegére rárakódott az alluviális hordalék - vagyis a magyar történelembe nem szervesült külső hatások összessége -, ám van rá mód, hogy lefúrjunk az alsó rétegekbe, s onnan hozzunk fel tiszta artézi vizet. Ehhez pedig egy új elitre van szükség. Az elitnek - amely a korabeli válságfilozófiák jellegzetes fogalma55 - a szerepe igen fontos Németh László gondolatvilágában. Az elitproblematika átszövi mind történelemképét, mind pedig politikai nézeteit. Mielőtt azonban ennek elemzésére rátérnénk, látnunk kell, 91
