Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2003 / 11. szám - Kovács Gábor: Az „inspiráló hatás"
ponti motívuma - egy másik 1935-ös írásban, A magyarságtudomány feladataiban ugyancsak kifejti: „Mi az a magyar életet átjáró lényeg, amelyhez itt századok során alkalmazkodni kellett és lehetett? (...) Milieu intérieurnak nevezik a belgyógyászok a szervezet belső közegét (...) Nos, a kultúráknak is van ilyen belső terük, és e teret a külvilágtól elválasztó határhártyájuk. Megfigyelni: milyen a magyar belső tér, mit hogy engednek át és tartanak vissza a határhártyák: a magyarságtudomány legszebb és legsajátosabb feladata (...) Minden kultúra külön hangulat, állapot, mely színét, iramát minden életmegnyilvánulásba belekeveri (...) A »határhártyák«-ról a kölcsönzések mondanak el a legtöbbet. A kultúr- javak Európában nemzetköziek, de a kultúrák nemzetiek. A nemzetek igen nagy részben egymásból élnek, de amit átvesznek, a maguk milieu interier-jéhez alakítják."35 Annak a sajátos magyar irodalomtörténetnek, amit a fenti elvből kiindulva Németh László a Magyarság és Európában felrajzol - ideértve az asszimiláció kérdését is -, jó néhány eleme már a korábbi írásaiban is megjelent. Elég e tekintetben az 1927-es Faj és irodalom, illetve az 1932-es A Nyugat elődei vonatkozó gondolatmeneteire utalni. Bennünket most azonban elsősorban az a történelemkép érdekel, amelyet Németh László a Magyarság és Európában az irodalomtörténeti eszmefuttatásokkal párhuzamosan rajzol meg. Már itt fölbukkan az a csoportosítás, melyben Kossuth, Petőfi és Eötvös a „magyar allúvium óriásaiként", Széchenyivel szembeállítva egy oldalra kerül: nem nehéz ebben a később a Kisebbscgben-ből ismertté vált mélymagyar-hígmagyar metaforapár előképét felismerni. Az 1848-as forradalom pozitív megítélést kap, viszont a 19. század második felének tőkés fejlődése a magyar társadalomfejlődés vereségeként jelenik meg. Németh László ennek okaként lényegében véve Szabó Dezső hasonló gondolatmenetét követve a magyar társadalmi fejlődés féloldalasságát, azaz a magyar nemzeti polgárság hiányát jelöli meg: „A magyar középnemesség valami középlény volt hűbéres nemesség és polgárság közt; vérében nemes, szerepében, ami Nyugaton a polgár. A polgárosodás remélni lehetett, e polgárnemest polgárrá neveli át. A reformkorszak élén valóban ez a polgári érzésű középnemesség jár, mögötte az ősi udvarház s előtte a francia forradalom eszményei. E kétlaki- ság volt a nagysága, ereje: a föld hitelével volt reformer. Utolsó próbáját ez az osztály az abszolutizmus alatt állta meg."36 A földjét vesztett középnemesség kárpótlásul a földuzzadó állami apparátusba özönlött, míg a tőkés vállalkozás kulcspozíciói és az értelmiségi pályák az asszimilánsok kezébe kerültek - fogalmazza meg a Szekfű Gyula Három nemzedéke által inspirált diagnózist Németh László. A gondolatmenet további részében - ismét csak a Kisebbségben vonatkozó részeire emlékeztető módon - sajátosan keveredik a keresztény középosztály társadalmi tehetetlenségének bírálata és az asszimiláció káros mivoltának hangoztatása. Az 1867-től az 1930-as évekig húzódó időszak társadalmi mérlegét a következő módon vonja meg: „A középnemesség behúzódik az államba, új csőcselék középosztály alakul: Andrássy és Tisza Kálmán kora. A zsidóság felbontja a kartellt, megrohanja a középosztály másik felét:Tisza István kora. A másik fél visszaül az államba és sokágú szívótárcsát csinál belőle a maga kényelmének: Bethlen István kora."37 Meglehetősen sivár és vigasztalan képet fest Németh László a saját koráig vezető 60-70 év magyar történelméről: ugyanúgy hanyatlástörténet ez, mint a Három nemzedék nagy történelmi tablója. A kilátástalanság hangulatát egy hosszas irodalomtörténeti alfejezet oldja, amelyben a szerző a Berzsenyi-Csokonai-Ady-Szabó Dezső által képviselt mélymagyarság nyomvonalán jut el saját kora irodalmi állapotának a bírálatáig, a Sznobok és parasztokból ismert gondolatmenetig. Kitűzendő célként jelenik meg a népi és urbánus, vagyis az „európai és magyar magatartás" ötvözése. Ezt olyan harmadik útnak nevezi, melynek kiépítéséhez ő a Tanúval próbált meg hozzájárulni. A Magyarság és Európa „Három gondolat" címet viselő utolsó előtti része a magyar történelmi és irodalmi tematikát beemeli a tanulmány első felében felrajzolt európai perspektí87
